|
|
|
|
Anyai szív, anyai szem, anyai szeretet,
Szentháromság, most rólad mondok rövid éneket.
A szív úgy dobog az anyában mintha csak vendég volna,
minden ütése a gyermek életét félti, óvja.
A szem úgy les minden rebbenést, neszt, mozdulatot,
mintha várná : feláll a gyermek, és beszélni fog.
Rólad mit mondjak, mivel dicsérjelek : szeretet,
betöltöd és összetartod a földi tereket.
Adsz és teremtesz mint egy Isten új életet,
megszégyenülnek és térdre borulnak előtted,
kik emlődön szoptak : a hadseregek.
|
|
|
|