|
Édesanyám, már este van, ..
piros golyó a nap.
Elfáradt játékaiban
parányi kis fiad
Most végy öledbe, mondj mesét,
vidámat, hímeset;
s kócos hajamat túrja szét
simító, jó kezed.
Te olyan jó vagy s oly erős,
nem fáradsz el soha.
Mondjad, mitől oly nagy és hős
minden szelíd anya?
S hogy el nem fáradsz sohasem,
mondd meg, miként lehet?
Úgy-e; ha kell csodát teszen
varázsló jobb kezed.
Száz bajnak gyógyszerét tudod,
pedig doktor se vagy,
mondjad meg, mikor tanulod
nagy okosságodat.
Hány átvirrasztott éjszakád
volt ágyacskám felett
de meggyógyított halk danád
és gyógyító kezed !
|
Te tudod, hány csillag az ég
és azt hogy ott az Úr,
hogy angyal zengi énekét
ott szakadatlanul.
Tudsz minden imát és utat,
mely mennyekbe vezet
s mindig csak jó-útra mutat
imádságos kezed !
Apánknak fáradt homlokán
hogy elsimul a gond,
ha megsimítod jó anyám
ezt hol tanultad, mondd?
Mért illatos a kenyerünk,
amikor megszeged?
Be jó, hogy itt van mivelünk,
kenyérszelő kezed.
Ha nagy leszek, aranykocsit
veszek neked : úgy ám
s viszlek, hogy lássák mindenütt:
Mily szép az én anyám.
Akarom majd, hogy büszke légy,
és én is az leszek,
és áldja meg a föld s az ég
győzelmes, szent kezed !
|