|
Az erő, mi egykor anyámban lakott,
Most észrevétlen belém költözött.
Nem tudom hogy miként történt a változás?
Isten rendelte így, kinek törvénye örök.
Emlékszem. - Tegnap még olyan gyönge voltam;
Kis ágyam mélyében félős éjszakán
Rémektől rettegve, bizalommal nyúltam
Anyámnak hatalmas védelme után.
Hogyha kezét fogtam nem érhetett bánat
Vihar meg nem tépett. Szem nem ronthatott.
Gyermeklelkem hite nála erősebbet,
Melegebbet, jobbat, fel sem foghatott.
Nem akartam mást mint az idők végéig
Megbújni gyermekként karjai között.
S mégis! Az ereje észrevétlen, lassan
Átfolyt a szívembe. Belém kóltözött.
|
És most hogyha kisfiam nyakamba fonódik,
Mikor sötét estén ölembe fogom,
Minden apró aggodalmát elsimítom ezzel:
"Anya itt van! Anya megvéd! Anya oltalom!"
A kislányom is első, tipegő lépténél,
- Ahol minden küszöb veszélyes zátony,
A nagy akadálynál meleg kis kezével
Biztos segítséget esdekel Anyától...
Apró sorsok között óriás így lettem.
- S a meleg gyermekhit varázshatalom, -
Lassanként az erőm valósággá válik.
S minden szenvedését híven vállalom.
Mert ennek az erőnek szenvedés az ára.
Mégis legszebb sors, mi asszonyé lehet.
Kicsinységében is van valami égi,
Hatalmas forrása Istentől ered!
|