Amíg gyermek voltam,
Nem tudhattam,
Milyen szeretni, de
Éreztem azt, milyen
Szeretve lenni.
Te mindig ott voltál,
S ha kellett, órákon
Át meséltél nekem.
Tudom, hány éjen át
Virrasztottál, s fogtad
Kezem, mikor
Feküdtem betegen.
Tudok minden napot,
Meglepetést,
Ajándékot és
Az összes kirándulást.
De tudom az
Aggódó pillantást is,
A féltő gondoskodást.
És tudom, hogy
Ennyi év után is
Mindig, mindig
Hazavársz.
Míg gyermek voltam,
Éreztem én, milyen
Szeretve lenni.
De nem tudhattam,
Milyen őszintén, s
Szívből szeretni.
De most, hogy
Felnőttem, már
Érzem és tudom.
És elfeledni
Nem fogom,
Nem akarom.