|
Az én anyám a legszebb asszony,
Tündéreknél százszorta szebb,
Aranyhajuknál fehér haja
Csillogóbb ész ezüstösebb.
Fényes szemüknél fáradt szeme
Szelídebb s lágyabban, néz rám.
Senki sem hasonlít őhozzá!
A legszebb asszony az anyám!
A keze áldott, sohse fáradt.
S a válla ércből van talán,
Hogy minden terhet felvesz, elbír
És nem roskad le az anyám!
|
Szerető szava soh'sem fogy ki,
Mindent megért és megbocsát,
Jóságos arca fénylőn ragyog,
Ha régen várt és újra lát.
Ó, hol fénylik még másik arcon
Ily nyájas, meleg ragyogás?
Ki így szeretne itt a földön.
Nincs senki más... Nincs senki más...
Az én anyám a legszebb asszony,
Tündéreknél százszorta szebb,
Nála nincs nekem senki drágább,
Sem jobb, sem szebb, sem kedvesebb.
|