|
Beszélj, anyám! Szavad a szív zenéje,
Szívedből szeretet, s élet fakad;
Nappalodik e szenvedélyek éje,
Meleg sugárként omlik el szavad.
Buzdíts a jóra, óvj a küzdelemben,
Szeretni, hinni, ó taníts meg engem!
Szívedbe Isten lelke költözött...
Áldott vagy te az asszonyok között!
Ragyogjon arcod, és ne sírj miattam!
Bár most levert és bús vagyok,
Lesz még idő - ne félj! - midőn dicsőség
Övedzi majd e büszke homlokot!
Te csak szeress, ne legyen semmi gondod,
Vigasz legyen szavad bár feddve mondod
És drága könnyeiddel öntözöd!...
Áldott vagy te az asszonyok között!
|
Tenszíved az, mi téged fölmagasztal,
Virágok nyílnak lábaid nyomán,
Termő rügyet bocsát a sziklapadmaly,
Amerre jársz, mint égi látomány.
S hol szebb virágok tiszta üdve támad,
Te oda szállasz. Kivívtad koronádat,
Körötted minden fénybe öltözött...
Áldott vagy te az asszonyok között!
Üdvözlégy jó anyám! Malaszttal teljes
Szívedhez járul boldogan fiad.
Szívem remeg, mert üdvössége teljes,
Szívem zokog; de az öröm miatt;
Ó mert áldás nő az áldás helyén:
Áldott vagyok méhed gyümölcse én!
Várnak reánk nem ismert gyönyörök...
Áldott vagy te az asszonyok között!
|