|
|
|
|
Szegény anyám csak egy dalt zongorázik,
Egy árva dalt. Azt veregeti folyton
És megbicsaklik elefántcsont ujja
A fekete-fehér elefántcsonton.
És elfelejti próbálhatja egyre
És szállni vágy mint vérző sas a hegyre.
Mert szállni tudna, szállni és repülni.
De visszahúzza újra ezer emlék.
Ezt zongorázta kislány korában
S mikor apuskával egymást szerették.
Ezt próbálgatta amikor születtem
És megtanulta, elfeledte csendben.
Jaj mennyi vágy van benne, hosszú évek.
Egy szürke dalban egy szent szürke élet.
Hogy össze nem rogy a szobánk alatta.
Hogy össze nem rogy menten aki hallja.
E dalban az ő ifjúsága halt el
S a semmiségbe hervadt vissza, mint ő,
Kopog, kopog a rossz vidéki valcer
És fáj, és mély, mint egy Chopin-keringő.
|
Kosztolányi Dezső |
|
|