|
Szeresd az anyát, mert minden nő anya
S csak saját édesanyádra gondolj,
Aki könnyekkel dalolt álomba
És téged is boldogan életre csókolt.
És gondolj arra, hogy kietlen szobákban,
Roskad és szenved számtalan anya,
S ha sorsod jobb is, a perc mámorában,
ne feledkezz róluk meg soha.
|
Védd az anyát, mert önmagadat véded,
és csirázó, ártatlan életek sorát
s ha valaki ebbe az életbe lépett,
arra tekint, hol védőkezet lát
S vajon kinek lehet karja acélosabb,
mint egy gyengéd hívő asszonyé,
kinek csendes hangja bebír határokat
és összeforraszt mindent együvé.
|
|
Emeld fel az anyát, ha földre roskad,
mert gyenge teste többet már nem bír
s minden körülötte szenvedésbe olvad,
ennyi szenvedésre egyetlen az ír:
Ember, légy ember, térjél enmagadhoz
mindegy, hogy mi volt sok vihar előtt.
Az anya szent, mindnyájunknak anyja
szeresd, védd meg, emeld fel őt!
|
Ladányiné Mike Ilona |
|
|