Miklós Jenő ANYÁCSKÁM

Még ma is, sokszor
Elfog az álom,
Suhanva jársz-kelsz
Régi szobámon,

Nesze se hallik,
Zaja se támad
Rendezed, óvod
Kicsi szobámat.

Szemem lehunyom,
Tartson az álom.
Drága anyácskám,
Viaszk-virágom!

Százfele voltam,
Sokfele jártam...
Boldog, ha mostan
Hozzád találtam.

Apa is meghalt.
Haza nem járok
De tőled most is
Levelet várok:

"Gyere már egyszer,
Ha csak egy napra,
S édes fiacskám
Vigyázz magadra."

Riadt szememmel,
Szemedbe nézek,
Húsz éve vagy már
Por. Könny. Enyészet.

Hogy elborított
Életem alja!
"Csitt, kis fiacskám.
Apa ne hallja."