|
Te tudod legjobban: rossz a világ szája -
Akármit mond rólam, sohase adj rája.
Ne hidd hogy mindentől elkedvetlenedtem,
Hogy az élet unott hurcolója lettem:
Tele vagyok kedvvel, reménységgel, hittel,
Lelkem anyám hidd el!
Előttem az élet nem volt soha még szebb,
A nap soha forróbb, az ég soha kékebb.
Nem éreztem magam soha jobb erőben,
Fütyülök, dalolok, fekvőben, kelőben.
Járom a világot csodakönnyű szívvel -
Lelkem anyám, hidd el!
|
Rajzanak köröttem aranyszárnyú álmok,
A szerencsém hű, mint vala eddig álnok
S ha munkám gyümölcse már is elegendő,
Még pirosabb orcát mutat a jövendő
Lelkem szeme rajta nevetve tekint el,
Lelkem anyám hidd el!
Azután... azután vágyam egyéb semmi:
Szeretném még egyszer térded átölelni,
Szeretnék zokogva elibéd borulni,
Szeretnék szíveden még egyszer aludni
S ébredni a régi még ragyogóbb hittel...
Lelkem anyám, hidd el!
|