|
Nem mindenkit fosztanak meg szépségétől
hervasztó könnyek s az évek.
Az én anyám már hatvan éves
s minél többet látom, annál inkább szépül.
Nincs oly mozdulatja hangja, mely nekem nem drága,
se pillantása, se mosolya, mit ne szeretnék.
Óh, ha festő lehetnék!
minden vásznam rápazarolnám hófehér hajára.
|
A fejét festeném, ahogy meghajtja nékem,
hogy csókolhassam hófehér ezüstjét hajának,
vagy amikor beteges fáradt,
fájdalmát mosolya alá rejtve mélyen.
S mégis, ha imám az égbe felérne,
nem kívánnám ecsetjét az Egyetlennek,
urbinói Raffaelnek,
hogy avval fonjak glóriát szép ősz fejére.
|