|
|
|
|
Van egy szó , van egy név ezen a világon,
Melegebb, színesebb, mint száz édes álom.
Csupa virágból van , merő napsugárból...
Ha ki nem mondhatod, elepedsz a vágytól.
Tisztán cseng, mint puszták estéli harangja,
Örömében sír az,aki e szót hallja.
Ártatlan kisgyermek ,csöpp gügyögő hangja,
Amikor gőgicsél,mintha volna szárnya.
Amikor a szíved már utolsót dobban,
Ez az elhaló szó az ajkadon ott van.
Mehetsz messze földre, véres harcterekre,
Ez a szó megtanít igaz szeretetre.
Bánatban, örömben- ver az Isten vagy áld,
Hogyha elrebeged, már ez is imádság.
És ha elébed jön könnyes szemű árva,
E szóra felpattan szíved titkos zárja.
Drága vigasztalás ez a szó, ez a név,
Királynak, koldusnak menedék, biztos rév.
Te vagy legboldogabb, nem gyötörnek gondok,
Ha keblére borulsz és el kinek mondod ?
S ha szomorú fejfán olvasod e nevet,
Virágos sírdombon a könnyed megered.
Van egy szó , van egy név, valóság , nem álom,
Nekem a legdrágább ezen a világon.
Ez a legforróbb szó , az én legszebb imám,
Amikor kimondom: anyám, édesanyám.
|
|
|
|