|
Ő volt, aki halkan bölcsőd fölé hajolt:
Ő volt, aki néked altatódalt dalott.
Tündérmesét mesélt halk téli estéken,
Ahogy ott pihegtél csöndben az ölében
És hogy boldog legyen játékos kis élted,
Jóságos életét adta volna érted...
Ö volt ki éretted olyan sokat fáradt...
Szeresd, nagyon szeresd az édesanyádat!
|
Ő az, aki soha meg nem haragszik rád,
Aki küld a mennybe érted forró imát.
Akárhova dob is sorsod szilaj keze,
Mindenüvé kísér féltő szeretete.
Akármerre jársz is, akármerre bolygol,
Ily nagy szeretettel soh'sem találkozol.
Nehogy szólni találj valaha rá vádat!
Szeresd, nagyon szeresd, az édesanyádat!
|
|
|
|