|
Mikor anyám itt járt Budapesten,
Egész nap a gondolatát lestem.
Tudtam szegény hogy nagyon kíváncsi.
S mindent akar látni.
Megnéztük a királyi palotát.
Véges-végig a sok fényes szobát,
Félve lépdelt, hogy majd valahonnan
A király betoppan.
|
Így vágyott a szép Margitszigetre!
Egy szép rózsát onnan úgy szeretne!
Félt a hajón, hogy víz alá merül,
S haza soh'se kerül.
Kisétáltunk a Kossuth sírjához,
A szabadság örök oltárához;
Elrebegett ott egy imádságot,
Tudom, égbeszállott.
|