|
Kis kunyhóba vágyom
A Balog partjára,
Öreg édesanyám
Reszkető karjába.
Fájó szívem oda
Jól esik temetni
Nem tudok én sehol,
Csak ott megpihenni.
|
Az a gyönge két kar
Az én menedékem,
Üldöző világtól
Megvédelmez engem.
Pedig egy ágat is
Alig bír letörni,
Egyebet se tud, csak
Ölelni, ölelni!
|