Mint mozdony után szürke füstgomoly,
Úgy leng utánam lelkem melege,
Oly könnyedén, hogy alig tudhatod.
Nem nyári égen bárányfelleg-e?
Bárhová futsz magányos éjszakában,
Szikrát szór szét utánad,
S e szikrafényben lassan széjjeloszlik
A sötétség, s a bánat.
Sápassza bár idő és élet
Selyemhajad ezüstre,
Múlhatnak évek, s újra évek:
Amíg vagyok, ameddig élek,
Mindig utánad leng e lélek,
Mint mozdony után a füstje.