|
Szegény édesapám régesrég megmondta,
Még gyerek koromba.
Hogy a pénz értékét mivel én nem látom:
Sohse lesz belőlem semmi a világon!
Mert valahogy megvolt akkor is már nekem
Az a természetem:
Akármim odaadtam egy gyöngébb gyereknek,
Valami nálam is koldus szegényebbnek!
|
Ki is kaptam érte nem egyszer, de százszor
Az édesapámtól.
Hanem édesanyám, biztatón, titokba,
- Minden kis könnyemet százszor lecsókolta!
És hogy úgy halok meg, semmiül, szegényen,
Ha már én is érzem...
- De ha koldust látok, ki tud arról tenni,
Hogy az anyám csókját nem tudom feledni!!
|