|
Csöndes este, nyájas alkony,
Gyere már, gyere már!...
- Az én lelkem, mint a fecske,
pihenőre minden este
Hazajár, hazajár.
Nem tudom mért? - de az estét
Én nagyon szeretem.
Valami mély boldogság van
Rejtőzve a félhomályban,
Az reng a szívemen!
|
S ha már így van boldogsággal
A szívem beszőve:
Hogyne vágynék hazaszállni?
Édesanyám hogy hagynám ki
Belőle, - belőle?!
Vagy talán e boldogság is
Úgy száll rám, általok?
Hogy ilyenkor minden este
- Gondolatba', képzeletbe'
Közöttük mulatok?
|