|
Édes jó anyámnak
A neve napjára
Belefogok százszor
A levélírásba.
Mit írjak? Mit írjak?
Hogy mikor olvassa:
Engemet érezzen,
Engem lásson abba'.
Bíznám a szívemre,
Bíznám a lelkemre,
De szót nem találok,
Sem arra, sem erre.
|
És fölé hajolva,
A fehér levélnek:
Köszöntő szó helyett
A könnyem eredt meg.
Mintha az ő fehér
Kezére hajolnék,
Mintha őt ölelném,
Mintha otthon volnék!
S ím, mire a papírt
Lassan telesírtam;
Azon veszem észre,
Hogy amit akartam,
Mind, de mind megírtam!
|