|
Bár sokat sírt és sokat szenvedett,
(A hét éles tőr szívéig hatolt.)
De boldog asszony: édesanya volt.
Magát tékozló csupa szeretet.
S amíg tartott e földi pálya,
Tövis volt dísze, koronája.
Egész világa: egy kicsiny család
Minden szépsége: lelki ékszer
Nem áldja öt a szó elégszer!
Tördelte, tépte sok nehéz vihar,
De szíve csak kihajtott újra,
Ha bízva nézett rá az Úrra.
|
Hit és alázat volt az ereje.
A vészben, mint gyümölcsöt ága,
Úgy tartott minket imádsága.
S ha megfáradt is - terhe munka, gond,
Besugározta, mint derűs ég,
Lelkét a béke és a hűség.
Tudta, övé a legszebb jutalom,
Mi asszonysorsot földön érhet:
Egy férfiban szeretni férjet.
S övéiből, bár négyet sírba tett,
- Bölcső fölé is hét ízben hajolt. -
Asszonynak boldog: hitves s anya volt.
|