|
A paradicsom néki már csak álom.
Szerteszórva az egész nagy világon,
Gyermeket ringat áldott két keze.
Körülötte harcok, háborúk dúlnak,
Ezer tövise van az életútnak
De benne élőn ragyog a mese:
A Gyermekről ki örök, szent csodája,
Ha fiú hős! Ha lány: álmok virága...
Ki majd újra feltárja a kaput!
|
A szívét rakja lépcsőnek elébe,
Tűrése lelkét lehelné beléje,
Hogy ne rettenjen, ha majd odajut.
Jóság, tűrés köntösét addig hordja,
Amíg fáradtan elomlik a porba,
De lelke ekkor is mesébe lát:
Emberség béke, munka országában
- Eszménye ott él mindenik anyában -
Királynak hiszi a maga fiát!
|