|
Kislány! Nem fontos a neved most,
A lelkedhez szeretnék szólni,
Mert rájöttem, hogy valamit
Nem igen szoktál gyakorolni!
Talán sejted is, mi hát az;
Vagy talán inkább, melyik érzés?
- Úgy látom: nincs a te szívedben
Anyád iránt elég megértés!
Nincs elég tisztelet, se hála,
Ha anyukád kerül a szóba,
Félvállról hetykén szólsz te róla,
Vagy lebecsülve, gúnyolódva!
Előttem mentél tegnap este,
Ifjú gavallér volt a párod
S neki soroltad nagy panasszal:
- Anyu bánásmódját nem állod!
Sehová nem enged magadban,
S ő választja ki a ruháid!
Nem minden regényt ad kezedbe,
S épp azt nem, amit szíved áhít!
Ő fésül reggel, jól lesimít.
S latint kérdez. - bár nem tanulta!
- Ilyen anyu én hozzám mindig...
Hát nem szörnyűség, mondja, Gyurka!? .
..Nem tudom Gyurka, mit felelt rá,
De én is szólnék kicsi lányom!
Hogy magadtól belásd hibádat,
Szeles kis fruskám nem kívánom.
Csak lefestem teelőtted szépen
Az érem másik oldalát is :
- Azt tudod, hogy napsugarának
|
S azért nem engednek az élet
Útvesztőin magadba járni,
Hogy napsugaruk tiszta fényét
Ne felhőzze, szennyezze bármi!
Aztán látod van sok regény, mely
A te lelked számára méreg,
És anyu a te tiszta álmod
Minél több évig őrizné meg!
S szeretné megőrizné néked
A gyermekkor boldog derűjét,
Ezért választja a ruháknak
S hajviseletnek egyszerűjét.
S ne becsüld őt le, hogy latinból
Nem sokat ér a tudománya, -
Ó mennyi, mennyi tudományban
Bölcsebb az anya, mint a lánynál
Mennyivel könnyebb az egyenlet,
Mint háztartási pénzt kezelni!
Mennyivel könnyebb: fizikából,
Mint gondból egyest érdemelni!
Vedd fel hát kedves, balga kislány
Ezután rendkívüli tárgynak:
Hogy gyakorolod a hála szót és
Tiszteletét édesanyádnak.
Más hangsúllyal beszélj majd róla.
Tudod: jósága szent ajándék,
S kérem Istent, hogy e tanácsom
Minél előbb valóra váljék!
Hálás tantárgy ez, hidd el, kislány!
- Csak egykettőre neki fogni!
A jó Isten ír mindig egyest,
Ha egy anyát lát mosolyogni!
|