Ez a város, ez az utca
Nékem olyan ismerős,
Érezem, ha végigjárom,
Hogy az emlék mily erős...
Ebben van a kis fehér ház,
Annyi nagyobb szebb között...
Áldd meg Uram azt a házat,
Áldd meg azt a küszöböt!
Gyermek voltam, kicsi gyermek,
Mi az élet? nem tudám,
Ott repül a kicsi házban
Egyik nap a más után.
Mindenik nap meg volt áldva
S új örömbe öltözött
Áldd meg Uram, azt a házat,
Áldd meg azt a küszöböt!
Volt a háznak udvarában
Egy piciny, parányi kert,
Mint virági, úgy nyílt lelkem,
Napról-napra fényre kelt.
S mint a rózsák nyílt kelyhébe
Harmat - szállt belé a hit ..
Áldd meg Uram azt a kertet
Áldd meg pici bokrait...
Abban munkált gondos kézzel,
Gyomot irtva, jó anyám,
Anyakéz a gyermekszívben
S kertben gyomot nem hagy ám!
Azért hittem és reméltem
Ottan mindenek fölött...
Áldd meg Uram, azt a házat:
Áldd meg azt a küszöböt!
S akit sokan megtagadnak
Balgák, vakok, - láttam én
Ott abban a kicsi házban
A jó Istent!... könnyedén.
Ne nevessen e nagy szóra
Senki! Úgy van láttam Őt,
Őtet, kinek keze áldja
Azt a házat, küszöböt!
Láttam őt a szegénységben,
- Amelyre büszke vagyok, -
Láttam őt a boldogságban,
- Most is lelkemben ragyog,
Láttam őt balsorsban, gyászban,
Anyám könnyező szemén,
Ó, az áldó, sújtó Istent
Sokat, sokszor láttam én!
És abban a kicsi házban
Megtanultam: hogy a föld:
Csalfa, hazug, búra, fényre
Egyaránt álarcot ölt,
Hogy valóság, szilárd támasz
Egy van csak a föld fölött...
Te, ó Uram... Áldd meg kérlek
Azt a házat, küszöböt...
Ott tanultam, hogy az Isten,
Hogyha őt hiszed, megáld,
Meggyógyít az égi kézzel,
Mely imént sújtón talált...
Engem is sújtott keményen,
De megáldott azután,
Meg, ezerszer - vagy nem él-e
A kis házban jó anyám?
S ha családom kis körében
Végig nézek múltamon,
Melyen ahány istenáldás,
Ugyanannyi könny vagyon,
Fölmerül a kis ház képe
Gyermekálmaim között
Áldd meg Isten azt a házat,
Áldd meg azt a küszöböt!
Tartsd meg, hiszen elfeledtek
Engem ott már, csak e ház,
Meg az istenáldott lélek,
Aki abban ott tanyáz,
Az anyának szíve őriz,
De az énnekem elég
Áldd meg Uram, áldd meg őtet,
Áldd meg az anya szívét...
Tán még egyszer visszatérek
Búra, jóra: nem tudom...
Végigmegyek új- meg újra
A jól ismert utakon,
Hogy azt kérjem, ha megroskad
Térdem a küszöb fölött:
„Áldd meg Uram ezt a házat!
Áldd meg ezt a küszöböt!”