|
Aggódó sóhaj kél most valahol...
Elér hozzám a lélek rádióján.
Szívem szorítja bús, magányos órán
Mikor az éj sötétje lehajol.
Tűnődve sorsom ezernyi baján,
Értem aggódik az édesanyám.
|
Parányi csöpp... és mégis földre ver:
Lelkemre hull, és mintha rám szakadna
Hegyek súlya úgy roskad alatta
Parányi csöpp... és jaj milyen teher,
Fájó visszhangot ver lelkem falán:
Értem ejt könnyet az édesanyám.
|