|
Szaggasson bár a sors kemény viharja
És összezúzva hordj ezer sebet:
Egy égi fény, - mely soha ki nem alszik
Virraszt sugárzóan életed felett,
Mely féltő gonddal, védőn hull le rád:
Míg megölel és megcsókol Anyád !
|
Ó! Minden fájó, tépö seb begyógyul
Az "édes Anya-szívnek" melegén!...
A rád omló gondok éjszakáján
Ez egy világít csak, mint tiszta fény,
Mely új reménynek, hitnek visszaád:
Míg megölel és megcsókol Anyád!
|