Majtényi Erik A fenyő Fiatal volt, a csúcson állt, megért vagy ezer éjszakát. Tél után várta a tavaszt, nyáron is nőtt vagy két araszt. Ősszel dühödten rázta a szél, fehérbe vonta talpig a tél - alatta hómező, őz-nyomok, felette csillag csillogott. Most mind-mind lejjebb költözött, ott csillog ágai között. Most pilleszárnyú rezzenő fényekkel ékes a kis fenyő. Mintha a csillagos eget villantanák az ághegyek, temérdek apró fény körét, szemek csillanó örömét. |