Békefi Pál
Frissítve: 2007. október 19. Jézus ujjai - Kisgyermek imádsága
Frissítve: 2007. szeptember 3. Én Uram, Istenem - Húsvét reggel - Jöjj, Szentlélek! - Kereszt - Ne mondj le rólam Istenem - Úrvacsora előtt
A TE ÁRNYÉKOD
Kezem kinyújtom: meg nem foghatom.
Kiáltok: szómra visszhang nem felel.
Nézek a fénybe: nincs sehol nyoma.
Megyek utána, mégsem értem el.
De hogyha alvó hitem ébredez,
És látni tud, mint próféták szeme:
Hazafelé vezető ösvényen
Árnyékot ad a fénynek Istene.
A te árnyékod gyógyít, bűnt temet,
Pogány hitet tesz, lator élni kezd,
Ha ráborul összetört szívükre
A Te árnyékod a véres kereszt!
Azt még megértem,
Ó, királyok Királya,
Hogy a mi tengernyi
Bűneinket látva
Könyörültél rajtunk.
És hogy meg ne haljunk,
Királyi székedből,
Mennyei fényedből,
Szeretettel töltve
Lejöttél a földre.
Mert szeretni áldás,
És szeretni édes.
Halálig szeretni,
Az gyönyörűséges!
De azt meg nem értem,
Fájdalmak Embere,
Hogy amikor rád tört
A kínok tengere,
A főpapi szó mondta:
Szállj le a keresztről!
Te sápadt véresen
Függtél a kereszten.
Bár fájt a szenvedés,
A gúnyolók szava,
Gyáván futók hada,
Kereszten maradtál,
És ott meg is haltál,
Én Uram, Istenem…
Húsvét reggel fény támadt,
Jézus Krisztus feltámadt!
Aki értünk sírba szállt,
Legyőzte a bűnt, halált.
Ő, ki értünk szenvedett,
Üdvünk szent szerzője lett.
Újult, gazdag életét
Szüntelenül osztja szét.
Húsvét kedves ünnepén
Járjon át az égi fény!
Nézzük Jézus orcáját,
Áldjuk az ég Királyát!
IMÁDSÁGOM
Hogyha engem az Úr Jézus
az ölébe venne,
legjobb dolgom a világon
tudom, nekem lenne.
Szent szívének közelében
volna puha fészkem,
semmiféle veszedelem
nem árthatna nékem.
Nem félnék én, ha a sátán
reám törne hévvel,
mert megvédne az Úr Jézus
hatalmas kezével.
Meghajtom hát a fejemet
imádságra, csendbe’,
kedves Jézus arra kérlek
vegyél az öledbe.
Kedves Jézus, arra kérlek,
Légy minden nap énvelem,
Kézenfogva vezess engem,
Hogy ne bántson félelem!
Ha a Sátán két fülembe
Súgja csábító szavát,
Két ujjad tedd rá erősen,
Hogy szívem ne járja át!
Hogyha néha szemeimmel
Rossz utakra nézek én,
Két ujjaddal zárd le, s akkor
Nem csapong ég s föld terén!
És ha ajkam, fürge nyelvem
Indulatban törne ki,
Ujjaiddal, amíg nem késő,
Gyorsan csendet ints neki!
Így, ha lelkem, s gyenge testem
Szárnyad rejtekében él,
Sem magányban, sem az éjben,
Veled semmitől sem fél!
Isten fénylő dicstrónjától
Jöjj, Szentlélek, jöjj hozzánk!
Prófétáktól ígért áldást,
Kérünk újból, hozd le ránk!
Szívünk jobban lángra lobban,
Ha átjársz, ó égi Tűz,
Bűntől tépett szövetséget
Lángod újból összefűz!
Sok aggódó szolgád kérdi:
Meddig késel? Jössz-e már?
Hogyha vársz még, nálad nélkül
Rombol, pusztít a halál.
Szívünk jobban összedobban,
Ha átjársz, ó égi Tűz,
Szétszóródó, félénk nyájat
Lángod újból összefűz.
Ha a Szél zúg, s felhő támad,
Újból ébred a remény…
Hozzád száll hát imádságunk:
Jöjj el, jöjj el, égi fény!
Így a szívünk, újult szívünk
Buzgóságban érted ég…
Angyalkarral énekeljük:
Istené a dicsőség!
Látom Őt, amint leroskad
Keresztjétől erőtlenül.
Sebeiből vére csordul,
S az út porával elvegyül.
Majd újból fölkel, s lépni kezd,
Hosszú az út a Golgotáig…
De a kereszt nagyon nehéz,
Nem bírja azt el odáig.
Hiába csattan az ostor,
Ütése nem ad új erőt.
A kereszt súlya újból csak
Megtörten földre sújtja Őt!
Cirénei Simon is csak
Nagy lihegve vonszolja azt.
A nehéz kereszt homlokán
Verejtékpatakot fakaszt.
Mert a kereszt nagyon nehéz.
Mindig nehéz. Kín, gyötrelem,
Tövis, méreg, sötét átok
Másoknak is, nem csak nekem.
Azért hát, én jó Istenem,
Színed elé azért megyek,
Ne engedd meg soha azt, hogy
Másoknak keresztje legyek!
Úr Jézus, még kicsi vagyok,
Nem oly erős, mint a nagyok.
Fogd meg az én kis kezemet,
Naponként vezess engemet!
Jöjj és segíts a munkába,
Kísérj el az iskolába!
Mindig jó lesz feleletem,
Ha Te is ott állsz mellettem.
Ételemnél légy vendégem,
Sokkal jobban ízlik nékem!
Sok hiányt és gondot szüntet,
Ha megáldod kenyerünket.
Ha odakint úgy eljátszom,
Hogy órákig alig látszom,
Irányítsad jókedvemet,
Rosszban ne törjem fejemet.
Estére, ha elfáradok,
Ilyenkor már álmos vagyok.
Megcsókolom jó anyámat,
Te áldd meg az éjszakámat!
KIS SZÍVEM VÁR
Kis szívem vár, Jézus,
félénk gyermekszív,
kérlek hald meg szómat,
mely most téged hív.
Kis szívem vár, Jézus,
jászolágy csupán,
de templommá nőhet
áldásod után.
Kis szívem vár, Jézus,
kevés még a fény,
de tudom hogy neked
így is sokat ér.
Kis szívem egészen
neked adom át,
hadd nyerjek majd én is
élet-koronát.
KÍVÁNSÁGOM AZ ÚJ PÁRNAK
Azt mondják a bácsik, nékik,
hogy a kedves fecskemadár
Messze földről visszajön, ha
újból kizöldül a határ.
Vígan röpköd a magasban,
gyors szárnyakon lepkét kerget,
Fészket épít gonddal, szívvel,
csicseregve énekelget.
De hogyha az idő őszül,
ha közelít a tél fagya,
kis hajlékát, puha fészkét
az eresz alatt ott hagyja.
A vőlegény és menyasszony
egy új élet felé lép itt.
Mint a kicsi fecskemadár,
mindkettő egy fészket épít.
Az a szívem kívánsága,
hogyha fűre, fára ősz ül,
Akkor se hagyják el egymást,
ha majd a hajuk megőszül.
Én minden nap újra kezdek,
Mert minden nap csatát vesztek
A Sátán ellen, Istenem.
De minden nap meg is bánom,
Sőt, minden nap megutálom,
Mi foltot ejt a lelkemen.
Míg minden nap újra kezdek,
Ha minden nap bűnöm bánom,
Sóhajtások és keservek
Között fakad imádságom:
Míg tart bennem e küzdelem,
Ne mondj le rólam, Istenem!
Áldott légy, ó Mesterünk,
Hogy szent frigyre lépsz velünk!
Vacsorádra, keresztfádra
Emlékezhetünk!
Ím a kenyér, a pohár
Drága kincset rejtve vár.
Jézus vére érdemére
Üdvünk készen vár.
Térdre hullva kérünk hát:
Tarts velünk szent vacsorát!
A kenyérben, drága vérben
Nyújtsd az ég javát!