Bódás János

KERESZTELŐ

Köszöntelek Kisded. Remény. Szép Szivárvány.

Zöld rügyecske fajtám pusztuló faágán.

Betlehemi öröm s aggodalom támad,

mikor a szülőid némán körülállnak.

Nem látják, de sejtik:gyilkos váddal lesnek

rád is vad hordái élet-Heródesnek,

hallik a nyüzsgése szomjas démonoknak,

-még a templomokba is idelopakodnak!-

mint tigris a zsákmányt, foguk közt vinnének

...de már az imádság bűvös köre véd meg,

s mitől a Sátán, - mint fénytől a vad- retteg,

a győztes Hitvallás felzendül feletted,

s hogy meg tudj majd vívni minden ellenséggel,

Krisztusnak jegyezlek el a keresztséggel.

Az ezüst korsót most, ím,föléd emelem,

és átölel az isteni örök szerelem.

Az Atya,A Fiú s a Szentlélek Isten

tulajdona vagy. Ő védjen és segítsen..-

S míg a Vér szent jele éri gyenge fődet,

rémülten fut el a sok démon mellőled.

Ki van jelölve a helyed

Azért van síró, hogy vigasztald,
és éhező, hogy teríts asztalt.
Azért van seb, hogy bekösse kezed.
Vak, elhagyott azért van, hogy vezesd.
Azért van annyi árva, üldözött,
hogy oltalmat leljen karod között.
Azért roskadnak más vállai,
hogy terhüket te segítsd hordani.
Az irgalmat kinek fakasztják,
s mélység felett van csak magasság.
Ha más gyötrődik, vérzik, szenved,
azért van, hogy te megmutathasd:
mennyi szeretet van benned.

Megmutattad-e néha legalább?
Enyhült, s szépült-e tőled a világ?
Vagy tán kezedtől támadt foltra folt?
Ott is, hol eddig minden tiszta volt?

Ki vagy? Vigasznak, írnak szántak,
menedéknek, oszlopnak, szárnynak.
Ki van jelölve a helyed,
ne nyugodj, míg meg nem leled.
Csak ott leszel az, aminek
rendeltettél. - Másként rideg,
céltalan lesz az életed.
Mag leszel, mely kőre esett,
elkallódott levél leszel,
mely a címzetthez nem jut el.
Gyógyszer, ami kárba veszett,
mit soh'se kap meg a beteg.
Rúd leszel, de zászlótalan,
kalász leszel, de magtalan,
cserép, amiben nincsen virág,
s nem veszi hasznod sem az ég,
sem a világ.