Dénes Ferenc
Feissítés: 2007. október 19. Hol a Biblia?
Frissítés: 2007. szeptember 3. Egy szív
Ami megmarad...
És elmúlik minden, mit önző szíveddel
itt lenn megszerettél és megcsodáltál:
régi életed zilált kerete, tüskés bozótja,
csalfa reménye, fájó szerelme, ábrándos álma,
s a féktelen, ifjú tombolások...
tavaszok, nyarak, bánatos őszök;
mind, mind elmúlnak. Sárguló lombok
zizegve hullanak lábaid elé,
megadva maguk...
Elhagy a barát és ellenség is elhagy...
az élet minden édes melege megfagy,
elszáll a nap, röppenek az évek,
elnémul ajkadon az örömének,
virágillattal együtt száll el
a gyermekcipős, gondtalan élet...
Ifjú álmok mézédes nedűje
s a férfikor dele, fénye, ereje,
temérdek terve, - elmúlik mind.
Ruhád kopik, az arcod ráncos lesz,
sima homlokod gondok, félelmek, könnyek,
fájdalmak ekéje szántja...
görnyed a hátad és vézna lesz a tested...
nehézzé válik durva, nagy kereszted,
s ha leroskadtál kereszted alatt,
mentő kezek éretted nem nyúlnak...
S mikor mindezek végképp elmúlnak,
közeleg a leszámolás napja.
Akkor majd úgy látod, semmid sincs:
Mit viszel magaddal?
Ha minden elmúlik, mi marad neked?
Megmarad könnyed, mit másokért sírtál.
Sóhajod, mit zogogva égbe bocsátottál
betegek, bénák kórházágya mellől.
Megmaradnak az égő, hő imák,
simogató, könnytörlő kezed
elfelejtett jótéteményei...
megmaradnak vigaszszavaid, lelkedben
a lángoló, szent hit,
sebkötözésed, önfeláldozásod,
alamizsnát nyújtó forró szívjóságod. -
És lelkedben az igaz szeretet!
AZ MARAD MEG, AMIVÉ KRISZTUSBAN LETTÉL.
AZ MARAD MEG, AMIT KRISZTUSÉRT TETTÉL!
AZ ÉN KÖNYVEM
Van nekem egy drága, kedves könyvem,
Melyből minden napon olvasok,
Szavai úgy felüdítik szívem,
A jó tanács benne olyan sok!
Ha erőm és bátorságom elvész,
Ez bátorít s erőm fokozza.
Minden könyvnél a legértékesebb -
És ez a könyv a szent Biblia.
Áhítattal olvasom e könyvet
Amelyet megvetnek oly sokan
Hogyha csábit ez a csalfa világ
Nála biztos menedékem van.
Gazdag e könyv, telve lelki jókkal,
Mennyből származik, Isten szava,
Szerezzen más akármilyen könyvet-
Az én könyvem a szent Biblia!
Sok veszéllyel van az utam tele,
Háborgat e világ untalan,
Szívem baját nem érti meg senki
Sorsomat nincs kinek elmondjam.
De bármilyen nagy legyen a nyomor
És halásos a szívem baja,
Megvigasztal s életet önt belém,
Az én könyvem: a szent Biblia.
Ha olvasom e drága szent könyvet,
Lelkem szárnyal a magasba fel,
Megutálom e bűnös világot,
S szívemet szent érzés tölti el.
Isten beszél e könyvben énhozzám,
Mint a legirgalmasabb Atya;
Azért mondom oly nagy örömmel:
Az én könyvem a szent Biblia!
Bár mindenki szeretné e könyvet,
És olvasná híven, örömmel,
Hogy változna meg e romlott világ
S a szívekből a bűn tűnne el.
Akkor lenne boldogság a földön,
Amilyen rég nem volt itt soha:
Minden ember így kiáltana fel:
„Az én könyvem a szent Biblia!“
BARTIMEUS
Vérző szívemben kínok égnek,
Szemem mered a kéklő égnek.
De csak sötét folt amit látok ...
Életem nyomor, bilincs, átok.
Vaksággal sújtott a Teremtő,
Segíteni nem tud más csak Ő!
Vérező szívem érez, dobban!
Körülöttem tán nagy tömeg van,
Így mondják mások, így is érzem.
Vajon ki jár itt? - Kérdik, kérdem.
A Názáreti jön most erre ...
Ó, Istenem, ha reám nézne!
Hallottam én már Róla sokat ...
Nem veti meg a koldusokat!
Én egy vagyok, a vak és rongyos,
De ha erre néz, az bizonyos,
Hogy észrevesz, hogy meglát engem,
S biztosan felderül az egem!
És szót hallok most: ,,Ide hozzám!’’
Válaszra már nem tátom a szám,
De rongyaim árokban hagyom,
Hívásának magam megadom.
Felé indulok. Van erre ok!
Vezetnek ... avagy tapogatok.
A nagy pillanat elérkezett:
Előttem áll már, aki SZERET!
,,Mit cselekedjek? mit mondasz csak?’’
Uram! Hogy lássak, lássak, lássak!...
És Bartimeus látott, látott!
E nap áldott lett neki ... ÁLDOTT!
Követte Krisztust buzgó szívvel.
Ő itt van ma is, s csodát mível!
Vakok, bénák Hozzá jöjjetek!
Ő csodát tesz ma is veletek.
Minden nyomorból meggnyógyultok
És látni, látni, látni fogtok!
Egy szív érettem dobogott.
Egy szívnek nagy fájdalma volt.
Egy szív engem hőn szeretett.
Egy szív érettem megrepedt.
E szívben az irgalom élt,
E szív szerette a szegényt.
E szívben nem volt semmi folt –
E szív Jézusom szíve volt!
FEHÉR HOLLÓK
Fehér hollókat látok szállni,
Ritka kép ez... úgy csodálom!
Szemlélésük magával ragad,
Mint ragyogó édes álom.
Szárnyuk napsugárból van szőve,
Kormánytolluk a szeretet...
Merre szállnak az ég felderül,
Megújul, virul az élet.
Szállnak, ha cikázik a villám
S lángol a nagy ember - erdő,
Ha ezer veszély útjuk állja
S letarolt minden szív-mező.
Ha égig csapnak a bűn-hullámok
És senki feléjük se néz,
Ha a láthatárt köd borítja,
Ha tettük feledésbe vész.
Mennyei parancs küldi őket,
Mint hajdan a Kérith patakhoz,
Hogy Illés, Isten prófétája
Éhségben jusson ,,falathoz’’.
És szállnak csendben, egyre jobban
Oda, hol látnak éhezőt,
Viszik az Isten tárházából
Az áldást, az életerőt.
Néha hozzám is berepülnek
E csodás égi madarak...
Lelkem remeg, könnyem kicsordul.
Ők halkan tovább szállanak
És ott marad az áldás nálam
Mit Isten küldött így nekem.
Könnyes hálám felszáll az égbe
S őket imámmal kisérem.
Szálljatok csak Isten hollói!
E világ beteg, elesett.
Ne szűnjetek meg áldás lenni,
Törülni fájó könnyeket.
Repüljetek csak repüljetek,
Ragyogjon fényben szárnyatok,
Míg jön az Új, felmentő parancs:
,,Az égi honba szálljatok!‘
HA NYELVEMRE VIGYÁZNI TUDNÉK
Ha nyelvemre vigyázni tudnék,
Nem érne annyi kínzó gyötrelem,
Okot botrányra soha nem adnék,
S lenne sokaknak bennem védelem.
Ha nyelvemre vigyázni tudnék,
Senkiről rosszat nem szólnék soha,
Csak azt mondanám mindig, mi igaz,
Panaszra számnak nem lenne oka.
Ha nyelvemre vigyázni tudnék,
Nem rabolnám el másnak idejét,
Csak azt mondanám, mi nagyon fontos,
S nem törnék össze sok jó, víg kedélyt.
Ha nyelvemre vigyázni tudnék,
Nem vétkeznék úgy, mint ennek híján,
tökéletesen járnám utamat,
Szép lenne arcom s a szívem vidám.
Ó, én Istenem, tégy ajkamra zárt,
igazolj mindent szót az ajkamon,
Ki ne engedjen őrizetlenül. . .
Ó, legyen mindig zár az ajkamon!
KEZED SEGÍTSEN
Én erőtelen vagyok Istenem.
Karom lankadt, életem gyenge.
Nem tudom harcomat megharcolni,
Munkám nem megy ahogy kellene.
Bízni saját erőmben nem tudok,
Fogytán van az ... Gyenge a kezem!
Nagy munkámban, amely előttem áll:
KEZED SEGÍTSEN!
Törhetetlen hitre van szükségem
Szent lángra, mely lelkemben lobog!
Konok, bálványos, téves utakon
Esdő szívem hevesen dobog.
Ó, nézz reám göröngyös utamon,
Míg sebzetten csurog a vérem ...
Nagy tusámban, mit megküzdenem kell:
KEZED SEGÍTSEN!
Határozatidat választottam.
Így célt érek biztosan tudom,
Nem fog győzni az ellen fölöttem,
Segítséged biztos oltalom.
Zárd kebledre méltatlan szolgádat,
S ha látod, hogy lankad a hitem ,
Nagy irgalmad adjon győzedelmet:
KEZED SEGÍTSEN!
VETÉS - ARATÁS
Életünk e földön magvetés,
Születés legyen, vagy temetés,
Bölcső van nálunk vagy koporsó,
Vagy kútba tört a vizeskorsó,
Összeomlott minden cél és terv,
Öröm fog el, vagy fájó keserv,
Mind vetés ez, biztos és igaz,
Tiszta búza, avagy szennyes gaz.
Vetés, vetés, vetés az élet ...
Végén aratsz! Hogy mit? Kérdezed?!
Aratod azt, amit vetettél,
Szép nyár legyen, vagy zimankós tél ...
Ha előlép sötét végnapod,
Mit vetettél - majd azt aratod!
Ezért vigyázz! Vess tiszta magot:
Szeretetet, mit Isten adott.
El ne hibázd életed útját,
Oly úton járj, melyen Jézus járt.
Légy az Övé végig, igazán,
Boldogságra így számíthatsz ám!
Az aratás bekövetkezik ...
Elkerülni nincs lehetőség.
Ha vetésed áldott volt ... igaz,
Ha nem volt ott semmiféle gaz,
Aratásod ünnepi dísz lesz,
Szíved, lelked, elméd boldog lesz.
Énekelve, boldogan aratsz.
S ÖRÖK DICSŐSÉGRE
MEGMARADSZ.