Ment egy ember Jerikóba,
Rablók álltak az útjába.
Jaj, szegényt hogy kifosztották,
Félholtan az úton hagyták.
Pap ment arra, rá se nézett,
Részvét nélkül rovább lépett.
Jött azután egy lévita,
Ám az is az úton hagyta.
Egy samaritánus végre
Bort olajt tölt a sebére,
Majd szépen bekötözgeti,
Barmára is felülteti.
Elviszi a fogadóba,
Ott a gazdának ezt mondja:
,,Ápold, gondozd a betegem,
Még ha költesz, megfizetem!’’
Az igazi felebarát
Bajban senkit soha nem hágy!
Erre tanít az Úr Jézus:
Tégy, mint a samaritánus!
JÉZUS MEGÁLDJA A GYERMEKEKET
Jézus körül emberek,
Hallgatja őt nagy sereg;
Édesanyák közöttük,
Kicsinyeik ővelük.
Szólottak a Mesternek,
Gyermeküket áldja meg.
Tanítványok dorgálják:
Jézust minek zavarják.
De Jézus int: ,,Hagyjátok!
Tőlem el ne tiltsátok,
Mert ilyenek láthatják
Egykor mennyek országát!’’
Aztán mind megáldotta,
S szépen elbocsátotta.
- Én is csak azt óhajtom:
Áldj meg engem, Jézusom!
ZÁKEUS
Elment egyszer Zákeus,
hogy Jézust meglássa,
Kicsi volt, hát felmászott
egy nagy fügefára.
Mikor az Úr arra jött,
így szólt fel a fára:
"Zákeus ma tehozzád
térek be szállásra."
Örvendezett Zákeus
Ennek hallatára,
Hitte, hogy a bűneit
az Úr megbocsátja.
Azt mondta: "Ha valamit
gonoszul elvettem
Megfizetek négyszer is,
hogy jóvá tehessem."
Így szólt az Úr: "E háznak
ma lett üdvössége!"
Zákeusnak szívébe
Öröm szállt és béke.
Jézus jött, hogy megtartsa
a bűnös világot,
Mióta Ő eljött hozzánk,
én is vele járok!