Dsida Jenő

 

 

 

EGYSZERŰ VERS A KEGYELEMRŐL 

 

Csodákat próbáltam:

arannyal, ezüsttel

hívtam a népeket,

jöjjenek énhozzám!

Hiába hiába,

az arany nem kellett,

az ezüst nem kellett,

nem jöttek énhozzám.

 

Elmondtam naponta

tíz hegyibeszédet,

gyönyörű szavakat,

hiába, hiába:

egy fül sem fülelte,

egy szív sem szívelte

a hegyibeszédet.

 

Tüzet is akartam

rakni az erdőben:

nyulacska ne fázzék,

őzike ne fázzék, -

hiába, hiába!

Gyújtófám kilobbant,

és a tűz nem akart

gyúlni az erdőben.

 

...S egyszer csak maguktól

gyűlnek az emberek,

együgyű szavamtól

sírásra fakadnak,

ránéznem alig kell

s a tűz is felszökken, -

az Úr áll mögöttem.