F. István

Magok

A mag a földbe hull,
s a föld ha készen áll.
Több százszoros termést nevel,
a víz, s a napsugár

A föld kérgébe bújva el,
gyökér fon majd alapot.
Magasba törõ ágak
koronázák, az apró magot.

S ha beitta már a föld
A tegnapi esõt.
Reménnyel telve várja már
a gazda az aratni valót.
 

Oszlasd el

Oszlasd el Uram!
A lélek sötétségét.
Mert lámpásod erõsebb,
minden fényforrásnál.

Oszlasd el Uram!
A ködöt a nyugtalan égen,
és bánat marta sebeinket
hûs balzsamoddal ápold.

Oszlasd el,
a bûn uralmát.
Mert testünk, ha el is fárad.
Az élet nem vész el általad.
 

Szeretni jó

Próbálj meg tettel szeretni,
mert a szó már rég kevés.
Tanulj meg szívbõl nevetni.
Feledve minden szenvedést.

Szeretni jó és adni is,
s ha kérnél lesz ki ad.
Az igazság lelke nyújt vigaszt,
ha szemedbõl apró könny fakad.