Frittmann László

 

 

ÁHÍTATOM   

 

Te is vak voltál, apukám?

Vallat kisfiam szaporán,

Amint az ,,ámen’’-hez értem...

Ötéves sincs még egészen.

Mit mondhatok többet neki:

Az voltam... s a szívem dobban.

 

Istenhitem bizonyságát

Félrészben most ültettem át

A gyermekszív talajába

S bízom, hogy nem lesz hiába.

 

De jaj, az a másik fele

Nehéz próbákkal lesz tele,

Mert mit sem ér egy röpke szó,

Ha a sebesen rohanó

Élet útján vezetni kell,

S élni, amit nem mondtam el...

           

 

FOHÁSZ         

Uram, ha Igéd életté válna bennem,

Hogyha erejétől szárnyra kapna lelkem,

Nem tapadnék sárhoz, röghöz...

Múló földi kincsek láttán

Nem ejtene meg a sátán.

 

Uram, hogyha Igéd növekedne bennem,

S vele együtt nőne, gazdagodna lelkem,

Nem tördelném erőmet el...

Apró, mihaszna célokért

Nem hagynám veszni a babért.

 

Uram, hogyha Igéd lángra gyúlna bennem

S általa hevülnék, ékesedne lelkem,

Nem válnék eggyé salakkal...

Ha éltemre szenny tapadna,

Nem tűrné tüzed hatalma.

 

Uram, hogyha Igéd szétáradna bennem,

Mint kenyeret, vizet óhajtaná lelkem,

Szükséget nem látnék soha...

A pusztában is szüntelen

Italom lenne s kenyerem.

 

Uram, add hogy így legyen!