Frittmann László
ÁHÍTATOM
Te is vak voltál, apukám?
Vallat kisfiam szaporán,
Amint az ,,ámen’’-hez értem...
Ötéves sincs még egészen.
Mit mondhatok többet neki:
Az voltam... s a szívem dobban.
Istenhitem bizonyságát
Félrészben most ültettem át
A gyermekszív talajába
S bízom, hogy nem lesz hiába.
De jaj, az a másik fele
Nehéz próbákkal lesz tele,
Mert mit sem ér egy röpke szó,
Ha a sebesen rohanó
Élet útján vezetni kell,
S élni, amit nem mondtam el...
FOHÁSZ
Uram, ha Igéd életté válna bennem,
Hogyha erejétől szárnyra kapna lelkem,
Nem tapadnék sárhoz, röghöz...
Múló földi kincsek láttán
Nem ejtene meg a sátán.
Uram, hogyha Igéd növekedne bennem,
S vele együtt nőne, gazdagodna lelkem,
Nem tördelném erőmet el...
Apró, mihaszna célokért
Nem hagynám veszni a babért.
Uram, hogyha Igéd lángra gyúlna bennem
S általa hevülnék, ékesedne lelkem,
Nem válnék eggyé salakkal...
Ha éltemre szenny tapadna,
Nem tűrné tüzed hatalma.
Uram, hogyha Igéd szétáradna bennem,
Mint kenyeret, vizet óhajtaná lelkem,
Szükséget nem látnék soha...
A pusztában is szüntelen
Italom lenne s kenyerem.
Uram, add hogy így legyen!