A BÖLCS INTELMEI     

Ma arra int a bölcs prédikátor,

Legyen helyes értékismeretem,

És döntéseimben legyek bátor.

Ne válasszam a bűnöst, a rosszat,

Mi lelket bénít, azt ne akarjam,

De a jót sem, hanem csak a ‘jobbat’.

Mint Mária, ki Jézus szavára

Figyelt szomjazva, mély áhitattal,

Mert tudta, hogy az válik javára.

Az élet, mint sebes nyíl elsuhan,

És vádol nevetés, habzó pohár,

Részvétlenség nyomán a könnyfolyam.

A tenger mélye őrzi a kincseket,

Míg felszínen a hab fut és fecseg...

Uram, tedd elmélyültté életemet!

A  SAMARITÁNUS  TITKA    

Szenvedő felebarátján

miért segített a Samaritánus?

Mert jó volt a szeme.

Meglátta a könnyeket,

és a véres, halálos sebet,

mit más nem gyógyíthat,

csak a felebaráti szeretet.

Mert jó volt a szíve.

A nemes lelkek törvénye szerint

örült, hogy segíthetett.

Jutalmat nem várt,

mert  az volt a jutalma,

hogy életet menthetett.

Mert erős volt a keze.

Mégis gyöngéden emelte

nemes terhét, le nem ejtve.

Keze a vértől nem volt tiszta,

de ez a vér tisztított

mert nem ő ontotta.

Mert jó volt a lába.

Kész volt gyalog menni,

a beteget figyelve,

Nem akart addig pihenni,

míg felebarátját el nem helyezte,

a vendégfogadó házba.

Istenem, adj nekem is

jó szemet, szívet, kezet, lábat,

mert az élet jerikói útján

vérző testvéreim engem is várnak!

A  SZAVAK  ÉRTÉKE  

A szavak: szappanbuborékok,

üveggyöngyök, kövek, göröngyök,

vagy csillogó arany ékszerek,

gyógybalzsam, zene, drágagyöngyök,

sötétben villanó fényjelek...

Bármivé válik a beszédünk

azt a lelkünk határozza meg.

Hogy szavam legyen hív üzenet,

mely célhoz segít tévelygőket,

lélek, mely gyógyít, elevenít,

megtört kenyér az éhezőknek,

győztes erő démonok felett, -

mennyből érkező tűz, Szentlélek

tisztítsd meg, s gyújtsd lángra lelkemet!

AZ ÜDVÖSSÉG      

Lecsendesedve rád figyelni,

Uram, nincs ennél üdvösebb semmi.

Ha elnémul a földi gond, a lárma,

A menny derűjét élvezem már ma.

Mert itt kezdődik az üdvösség,

Mikor kitárul felettünk az ég,

Otthonunkba betér a Mester,

Hatalmasan szól, szeretettel:

Bűnök többé itt nem tanyáznak,

Mert ma üdvössége lett e háznak.

BÉKÜLJ MEG!  

Testvér, még ma nyújts békejobbot

annak, ki töviset hintett utadra.

Tedd, amit hű Mestered mondott,

Te soha senkivel ne légy haragba’.

Lebirhatatlan reménységgel

hintsd a szeretet, öröm s béke magvát.

míg be nem áll a sötét éjjel,

s a számonkérés napja virrad rád.

Az időt, mit Isten adott,

ne tékozold el hasztalan vitákra;

Imával kezdd s folytasd a napot,

Az Ige legyen ösvényed világa.

EMBERI SORS     

Pörög az orsó, s az élet fonala

lepereg gyorsan, mint száraz falevél.

Forró nyár után jön ősz, s hideg tél.

Álmatlan éjszakák, ködös hajnalok.

... Az ifjak nem is sejtik, milyen gazdagok.

Szép gyermekkor már csak távoli álom.

Remeg a kéz, s a lépés tétova.

Hátadra sújt a kínok ostora.

Fogy a remény, s gyűlnek a bajok.

... Az ifjak nem is sejtik, milyen gazdagok.

De ki ma ifjú, ne feledje el,

Felette is elsuhannak az évek,

És egyre halkul a vidám ének.

Sóhajjá válnak zengő dallamok

... Kik lélekben ifjak, csak azok boldogok.

HÍVŐ CSALÁD 

Gyermek hite legyen

szülök magvetése.

Ez az élő Isten

örök rendelése.

Amit otthon lát, hall

az emberpalánta,

úgy kiséri útját,

mint lobogó fáklya.

Szeretni az Istent

s felebarátunkat,

ez az aranyszabály

életének célt ad.

Ahol nem törődnek

Isten szavaival,

a család, mint oldott

kéve, széthull hamar.

IMÁDSÁG CSENDESSÉGÉRT  

Uram, segíts elcsendesedni!

A természetben a múló idő

malomkövei zakatolnak.

Suttog a fenyő.

Sóhajt a cserje.

Nyög a tölgyfaág.

Harangoz a gyöngyvirág.

Uram, segíts elcsendesedni!

Az utcákon nyegle gépparipák

száguldanak félelmetesen.

Daloló autók.

Síró szirénák.

Nyüzsgő emberek.

Zajongó gyermeksereg.

Uram, segíts elcsendesedni!

Mert  a szívem ma fél és nyugtalan.

Pedig sorsom a te kezedben van.

Rémít a Sátán.

Retteg a lélek.

Erősségedbe

Jó Istenem, fogadj be!

JÉZUS KRISZTUS    

Fájdalmak férfia,

Isten dicső Fia,

kserves halállal

várt a Kálvária.

Te szelíden álltál

gyűlölőid között,

irgalmat nem vártál,

míg véred gyöngyözött.

Ó, de nem a tested

sebe volt legmélyebb:

míg vitted kereszted,

sírt benned a lélek.

Kereszted tövénél

arcomon könny pereg.

Én szórtam utadra

a rút töviseket.

MÉG NEGYVEN NAP 

„Még negyven nap - így szólt

az ítélet szava -

elpusztul Ninive

és temérdek java!’’

De zsákba öltözött

a király  és népe

s Isten a büntetést

nem hajtotta végre

MILYEN EGYSZERŰ!        

Milyen egyszerű,

csak egy kattanás

és fényben úszik

az egész lakás.

Rejtett huzalon

áramló erő

egy kis lámpából

tündöklik elő.

Szakadatlanul

árad a Lélek,

hol nem gátolják

rút szenvedélyek.

Milyen egyszerű:

csak hit és remény

legyen szívünkben,

s átölel a fény.

MONOLÓG     

Hogy elfogynak

az ijú évek!

Öregszik a test,

bár nem vénül a lélek.

Itt vándorok vagyunk.

Így rendeltetett.

Egy égi kéz kimérte utunk.

Éveink országútján

egymásután maradnak el

a mérföldkövek.

Míg előre, a cél felé

meresztjük fáradt szemünk,

Kezedbe tesszük

remegő kezünk,

Istenünk.

Ó, jöjj, Szentlélek!

Ó, jöjj, Szentlélek, szívem vár,

Világíts, égi fénysugár!

Hintsd rám keneted olaját,

A szent Isten ajándékát.

Általad nyerek lelki jót,

Bánatomban vigasztalót!

Jöjj hozzám égi fényeddel,

Lelkem homályát űzzed el!

Szívem legyen mindig vidám,

Úgy járjak Jézus lábnyomán!

Te légy mindenkor vezérem,

Hogy célom bizton elérjem!

Taníts ismerni az Atyát,

És Jézust, lelkem pásztorát!

Szívemben lángoljon a hit,

Mely boldog hálára buzdít.

Atya, Fiú és Szentlélek,

Háromegy Isten, dicsérlek!

Új esztendő

Éjfélkor nesztelen érkezett,

Így lett új esztendőnk ó helyett.

Vigaszt és reményt is Ő hozott,

Mikor az ó-évünk távozott!