A KENYÉROSZTÁS CSODÁJA          

És szólt: Anyám, az öt kenyér enyém volt!

Sütött a nap és tündöklött az égbolt.

Az emberek mind fáradtan ledőltek,

S nem voltak már búsak és elgyötörtek.

Őt hallgatták, az ács fiát, egész nap.

Azt mondják, ő az, kit régóta vártak.

Zenget a hangja. Szeme tűzben izzott.

Boldog, ki éhezik! - A Mester így szólt.

Igaz, mert jóllakhat kenyérrel, hallal...

És még maradt is tizenkét kosárral.

Először körülnézett nagy szemével.

Majd rámtekintett. Éreztem, hogy kérlel.

Egy perc se telt, és ott álltam előtte.

Halam, kenyerem átadtam kezébe.

Fohászkodott, és megtörte szelíden.

Nagy lett a csend. És csodát tett az Isten.

Mindenki jóllakott. Pedig sokezren

Ülték körül ámulva, meglepetten.

Sütött a nap és tündöklött az égbolt...

Boldog vagyok! Az öt kenyér enyém volt!

A KISGYERMEK PÉLDÁJA  

Neves sztárokhoz hasonlóvá lenni!

Vonzóbb e célnál nem is lehet semmi.

- Így vélekedsz... És Jézus nem neheztel,

Csak játszik csöndesen a gyermekekkel.

Majd föltekint, majd egyet ott kiválaszt,

És megadja a mélyértelmű választ.

Ki lesz nagyobb a mennyek országában?

Te is lehetsz - kicsiny gyermekké váltan!

Alázat, tisztesség és egyszerűség -

Az életedet ezek ékesítsék!

Ki hajlékát egy gyermekkel megosztja,

Otthonába a Megváltót fogadta.

Ki önmagát őszintén megalázza,

Csak az mehet a mennyek országába.

Bízd Atyádra az élted, mint a gyermek,

Így nyerhetsz tőle majd örök kegyelmet!

AKIT SZERETSZ...

Akit szeretsz, ajándékként fogadd

Az Úr kezéből, s légy hálás e kincsért!

Nem érdemed, hogy tiszta, szép, eszes;

Érette Isten áldott nevét dicsérd!

Akit szeretsz, szeresd szerelmesen,

Becézgesd szépmívű, gyöngéd szavakkal!

Ha jönnek is a szürke köznapok,

Legyen virággal díszített az asztal.

Akit szeretsz, szeresd imádkozón;

Hordozd erőtlenségeit szelíden.

Állj érte naponként az Úr előtt;

Kegyelméből javadra fordul minden.

Akit szeretsz, szeresd örvendezőn.

Ne verjen sátrat nálatok a bánat!

Harsanjon kacaj! Jókedvű beszéd,

Vidám énekszó lengje át a házad.

Akit szeretsz, szeresd hűségesen.

Cserben ne hagyd soha. Légy hű halálig!

Boldog, ki társát boldoggá teszi,

Kinek az Ige szent fénye világít.

A LEGNAGYOBB CSALÁD

Ismertem egy kínzott embert.

Árva volt szegény.

Evezőjét vesztett bárka

a lét tengerén.

Édesanya nem ölelte,

Nem féltette őt.

Apai szív nem sugárzott

Szívébe erőt.

Űzött vadként kóborolt, mint

Egy halálra szánt,

Míg egy csöndes estelen egy

Ház előtt megállt.

Apró otthon ablakából

Ének hangja szólt,

Megragadta ott az úton

Búsan baktatót.

Majd behívta és bevonta.

Félve engedett.

Ige mellett volt együtt egy

Kis gyülekezet.

Fájó szívét megragadta

Isten szent szava.

Üdvösségben részesült ott

Akkor éjszaka.

És ki addig hontalan volt,

Otthonra talált.

Anyja helyett anyát kapott,

Testvért és apát.

Mert család az Úrnak népe,

Szent és drága nép:

Földre szállott szép mennyország,

Üdvös menedék!

A MENYASSZONY DALA 

Feladom sikeres, szomorú magányom.

Elhagyom anyámat, bárhogy is sajnálom.

Búcsúzom apámtól, bármennyire fáj is...

Szerelem csillaga, utamon világíts!

Ahová te indulsz, oda megyek immár...

De mit tegyek, hogyha Istentől elhívnál?!

Néped az én népem, mondom a szép Igét;

De így hadd folytassam: Istenem a tiéd!

Utamat mostantól nem egyedül járom...

Bárcsak megtalálnám tiszta boldogságom!

Reménység lámpása, utamon világolj!

Hitemnek parazsa, oltáromon lángolj!

Vasból vert bűn-béklyóm Krisztus rég leverte,

szeretet igáját rakta rám helyette.

Szolgálni óhajtom őt, amíg csak élek...

Induljunk hát együtt - egy test és egy lélek.

Áldjon és őrizzen minket az Úr Isten,

Csodatévő karja védjen és segítsen!

Kísérjen az úton szeretet, imádság,

Meg ne rontsa senki frigyünk boldogságát.

Jól tudom: itt minden, de minden hiába,

Ha az Úr a házat nem őrzi-vigyázza...

De ki benne bízik, megmarad mindvégig,

Annak életében Isten arca fénylik.

AZ ÚR HÁZA 

Megkondul a harang.

Azt zengi az érchang:

Jöjj, vár az Úr háza.

Ma örvendjünk együtt!

Az Úr napja eljött:

Bú, gond és baj múljék!

Szent Igéje szólít,

Szelíd szava gyógyít...

Jöjj, dicsérjük, áldjuk!

BEMERÍTŐ JÁNOS  

Újszövetség prófétája

Bemerítő János,

Otthona a vad pusztaság,

nem a fényes város,

Messze zeng a hangja,

minden ember hallja:

,,Térjetek meg, elközelgett

a mennynek országa!’’

A Kiáltó szózatára 

sok ember megindult,

Városok és falvak népe 

a pusztába tódult.

Jánoshoz siettek, 

bűnről vallást tettek, 

Majd a Jordán habjaiban 

be is merítkeztek.

 Jézus szintén odajárult,

hogy bemerítkezzék,

Példát hagyva, hogy övéi

ebben is kövessék.

Ezt tesszük mi bátran,

hófehér ruhában,

Őt szolgáljuk hűséggel,

míg eljön országában!

BIZALOMTELJES KÖNYÖRGÉS

Atyám, benned bízom.

Nincs más reményem.

Te vagy erős váram,

Kősziklám nékem.

Egyszülött Fiadban,

Drága Megváltómban

Küldj segítséget.

Halld  meg szívem szavát,

Ó, adj szabadulást,

Bűnömből tisztulást,

Mint megígérted.

Atyám, benned bízom,

Áldom szent neved.

A bűn hogyha kísért,

Én győzök veled.

Sátán hogyha támad,

Nekem mitsem árthat,

Hű karod megvéd.

Megváltott népeddel,

Szentek seregével

Ujjongó örömmel

Áldalak üdvömért.

Atyám, benned bízom,

Vezess utamon.

Ha  néha fáradok

Te légy támaszom.

Melletted nem félek,

Szüntelen rád nézek,

Tudom, hogy szeretsz.

És bár a halálnak

Bús völgyében járjak,

Én ott is imádlak,

Mert mennybe vezetsz.

            Cseh szöveg alapján:

                 Gerzsenyi Sándor

EGY FENNHÉJÁZÓ IMÁDKOZÓNAK  

Úgy mondod, hogy időnként azt hiszem,

Önmagadat imádod, nem az Istent.

Hogy hallja-é? - Neked az mit se számít.

Elég, hogy hallom én. Más vágyad nincsen.

Te énnekem imádkozol magadról.

Neked az Isten ,,pertu-jóbarátod’’.

Hogy mit tegyen veled, mikor s hogyan,

Fölsorolod, sőt, meg is magyarázod.

Olyan kicsinek érzem most magam

Melletted én! - vagy ez is volt a célod?

Kis törpe vámszedő! - mondja a szád...

S gratulálsz magadnak az új babérhoz.

Templomba indultam, hol Ő lakik,

Atyánk az Úr. De lám ez a te házad,

Hol olcsó lényed fénye szétragyog...

Neked nem ismerős e szó: alázat?

Gyógyulni jöttem. Ám hogy elmegyek,

A szívemben még rémítőbb a kétség,

- Légy irgalommal hozzám,  Istenem!

Csak szólj egy szót, és oszlik a sötétség.

ELŐSZÖR A TEMPLOMBAN     

„Jó emberek, segítsetek keresni!

A gyermekünk nincs velünk. Elveszett!

Tizenkét éves, kék szemű, sudár, szép.

Érdekli minden... Nem volt köztetek?

Először jött velünk a szent Sionra.

A nagy utat vállalta boldogan.

Itta szemével a sok tarka látványt.

Jóságért megkedvelték sokan.

Elvégeztük, mit előírt a törvény.

Szívünkbe szent békesség költözött.

Hazaindultunk, azt gondolva balgán,

Hogy jön velünk az úti nép között.

De nem találjuk sehol. - Drága Kincsem!

Hová tűntél? Mi lett veled, fiam?!

- Menjünk sietve, vissza a városba;

Keressük őt. Talán nagy bajban van...’’

Elcsöndesült a város. Templomában

Az ősi csarnokokban félhomály.

Egyik teremben hangosan beszélnek.

Kérdez a gyermek, és válaszra vár.

Középen Jézus áll. Körötte tisztes

Papok, írástudók, főemberek.

Velük vitázik. Gazdag szelleméből

Bölcsesség árad, istenismeret.

Belép Mária. Félszegen megtorpan.

Kérdő szemekkel fiára tekint.

A gyermek arca tündöklőn sugárzik.

Beszélni kezd, s a hangja csöndre int:

- Miért kerestek? Vajon nem tudjátok,

Hogy itt a helyem? Így természetes.

Nekem Atyámnak házában kell lennem.

Boldog, ki itt az ő munkása lesz...

Ámul a pap, és hallgatnak a vének.

Csodálkozón mereng a két szülő.

Jézus pedig csak fejet hajt szelíden,

S halad tovább a megtorpant idő.

HA ELHAGY A KEDV  

Ha elhagy a kedv s tovaszáll az öröm,

Ha csügged és retteg a szív,

Ha érzed a bűn kötelét magadon,

És nincs aki megszabadít,

Ó, jöjj ide, jöjj, ímé, áll a kereszt,

Itt szűnik és oszlik a kétség.

Betölti a szívedet égi öröm,

Megújul a régi reménység.

Elfárad a hős, megerőtelenül,

Meglankad az ifjú erő,

A kar lehanyatlik és roskad a térd,

A szíved örömtemető,

De hogyha bizalmad az Úrba veted,

Sasszárnyakon száll föl a lelked,

Megőriz az Úr, keze megszabadít,

Kitárul előtted az élet.

HALLD CSAK  

Halld csak, hangzik Jézus hívó hangja:

,,Ki jön még ma szent aratásomba?

Fehér a táj, vár az aratókra;

Ki lesz, ki a sok kévét behordja?’’

Hangosan szól, téged hív a Mester.

Fogadd el, s a leggazdagabb ember

Leszel, csak mondd boldogan, örömmel:

,,Itt vagyok én, Uram, engem küldj el!’’

HÁLAADÓ VERS    

Adjunk hálát Istenünknek

Ezen a szép ünnepen,

Hiszen kezünknek munkáját

Megáldotta kegyesen.

Szívünk telve van örömmel,

Hogy házába jöhettünk...

Míg e hajlék így felépült,

Nagy ereje járt velünk.

Új templomunk hív bennünket,

Jöjjünk hát mind lelkesen!

Az oltáron az áldozat

Hálás életünk legyen!

IMHOL VAGYOK 

,,Kit küldjek el?’’ - Ma újra hallom hangod,

Tündöklő trónon ülő Égi Felség!

És pártos szívem megremeg szavadtól,

Mert jól tudom, hogy nincs jogom maradni.

Már azt se mondhatom - Jeremiással -,

Hogy ifjú voltom miatt nincsen merszem.

És ajkam sem dadog. Homlokom ércből.

Elmémet igéd tiszta fényessége

Egész betölti. Szilárd bizonyosság

Köt hozzád. Küldetésem rendületlen.

Most mégis - engedetlen szolga módján -

A Jónás útján indulnék, mogorván,

S megalkudván, semmint hogy Ninivébe,

A nagy városba, mely oly ismeretlen,

Miként a holnap rejtett, barna titka.

...Segíts, Uram, kimondanom a választ:

Imhol vagyok. Megyek Ó, küldj el engem!

INDULJ 

Indulj el akkor is, ha utad

Mélységbe fut s homályba vész.

A ,,fönt’’ s a ,,lent’’ csupán fogalmak.

Lépj bátran, és előre nézz!

Indulj el akkor is, ha társad

Nem volna más már, csak az Úr.

A tőle kapott hivatásod

Hűen végezd s hibátlanul!

Indulj el akkor is, ha csapdát

Sejdít az úton ösztönöd.

Bizalmad meg ne törjön csalfa

Júdások s Péterek között!

Indulj el akkor is, ha hangos

Farkas-falkák vesznek körül.

Vesd koncul inkább dölyfös éned,

Minthogy hited hagyd hűtlenül!

Indulj el akkor is, ha holló

Kering már Golgotád felett.

Lényed nem lesz enyészet étke;

Szent húsvétod elérkezett!

Indulj csak bátran! Messiásod

Győzött halálon s poklokon.

Emeld a homlokod magasra.

Hív a napfényes hegyorom!

JERTEK ORSZÁGOMBA!

Ha az Emberfia eljön,

Trónol fönn egy fényes felhőn.

Odarendel minden népet,

Elkezdődik az ítélet.

Úgy tesz akkor, mint a pásztor,

Mikor kecskét s juhot számol:

Balra indul mind a kecske,

A juhok meg jobbra tőle.

Szava zeng és karja mozdul,

Minden vétek fényre tárul.

Aki hajlott itt a bűnre.

Távozik az örök tűzre.

De ki szent volt, kegyelemből

Drága hangot hall a mennyből:

Országomba, jertek, várlak

Áldottai az Atyának!

JÖJJ, SZENTLÉLEK!   

Szólít a dallam, jöjj, égi Tűz!

Hintsd ránk a fényt, ami bűnt elűz.

Úgy kell ma nékünk a drága Láng!

Bajverte híveid szánva-szánd.

Jöjj, drága Szentlélek, adj új erőt,

Nélküled bűs és szegény a föld.

Szólít az ének, szállj, szent Galamb!

Elnémul most minden földi hang.

Tárt szívvel várunk, költözz belénk,

Add vissza nékünk a szép reményt.

Tenélküled létünk a porba hull.

Általad győzünk. Te légy az Úr!

JÖJJ, URUNK 

Jöjj, drága Hajnal!

Megváltónk, jöjj!

Törd át a felhőt,

Várjuk, hogy jöjj.

Nem fél a szívünk;

Vár rád a nyáj,

Isten szent Fia,

Áldott Király!

Lásd, ég a lámpánk:

Megváltónk, jöjj!

Mind föltekintünk,

Várjuk, hogy jöjj.

Ha zeng a szózat,

Szívedre zárj,

Isten szent Fia,

Áldott Király!

KÉSZEN VAGY-E?

Boldogan élsz, mert fiatal vagy,

Jársz és futsz és pihenned sose kell;

Kész lesz-e majd szíved,

Amikor menni kell?

Gyűjtöd a kincset, nő a vagyon,

Telve a tested ifjúi erővel;

Kész lesz-e majd szíved,

Amikor menni kell?

Szállnak az évek, fut az idő,

Most az ajkad vidáman énekel;

Kész lesz-e majd szíved,

Amikor menni kell?

Oly hamar eljön, leszáll az est,

Ballagsz csöndes, szomorú lélekkel,

Kész lesz-e majd szíved,

Amikor menni kell?

KÜLDETÉS  

Aki a sötétben indul,

Lámpást vigyen magával.

Erős legyen annak szíve

Ki küldetést ma vállal.

Kevés a szó. A tett se sok.

Kell hát a teljes élet.

Mit ér a sok haszontalan,

Elillanó ígéret!

Ki másnak is adni akar,

Legyen gazdag szívében.

Fusson, aki látja a célt,

Hátra soha ne nézzen.

A láng ellobban hirtelen,

De a parázs felizzik,

Ha fúj a szél... Az életed

Legyen tűz mindhalálig!

Ha a tömeg közé indulsz,

Békét vigyél magaddal,

és tiszta, mély szeretetet.

Szívvel szeress, ne szájjal.

Légy ízes mindig, mint a só.

Világíts, mint a mécses.

Igazodj formáló Urad

Baráti, jó kezéhez.

LEGDRÁGÁBB JÉZUS  

Istennek Fia,

Mindenek Királya,

Az ég és föld Ura, Megváltó!

Szívembe zárlak,

Téged imádlak;

Most minden ének rólad szól!

Oly szép az erdő

És a tarka mező,

A rügyező tavasz pompája!

Jézusnál nincs szebb,

Hisz ő a szívet

Víg énekszóra hangolja.

Nincs szebb a napnál

És a sápadt holdnál;

Kedves a tündöklő csillagfény.

Ám Jézus vonzóbb;

Egy foltja sem volt.

Nincs nála tisztább, szentebb lény!

Szent üdvözítő,

Hatalmas Megmentő,

A hódolat legyen az övé!

Nagy neve áldva,

Lénye imádva

Legyen most és mindörökké!

LÉGY NÉKEM AZ ERŐ 

Megtaláltam Jézus útját,

Megváltása már enyém.

Bizalommal futok hozzá,

Szeretettel lép felém.

Áldott égi Világosság,

Utamon te légy a Fény!

Szívem boldog menedéke,

Üdvösséges szép remény!

Megtaláltam Jézus útját,

Megváltása már enyém.

Fogd a kezem, drága Jézus,

Te légy nékem az erő.

Csüggedésben siess hozzám,

Bűneimért szenvedő!

Töltsd reám most drága Lelked,

Hulljon rám a Tűzeső,

Igédnek adj győzedelmet,

Mert eljön a végidő.

Fogd a kezem, drága Jézus,

Te légy nékem az erő!

MARTIN LUTHER KING ÉNEKE

Jézus Krisztus jár velem,

Nem bánt engem félelem;

Minden bajban, vészben

Óv a kegyelem.

Nyújtja kezét,

Irgalma véd;

Áldom az ő szent nevét!

Hogyha bánat terhe nyom,

Kereszt súlya vállamon,

Nem hagy soha engem

Drága Jézusom.

Hű karja véd;

Vár rám az Ég...

Áldom az Ő szent nevét!

MEGFÁRADT TESTVÉREK

...És megdöndül a barlang mély odúja,

És feljajdul az Úr beszéde búsan.

Komor szavának rettentő a súlya,

S visszhangja vádlón kondul minden zugban:

Baálverő, bálványok rombolója,

Én szolgám, Illés, mondd csak mit csinálsz itt?

Harsona-hangú, lánghitű próféta,

E barlangból fáklyád hogyan világít?

Ki emberektől félni nem tanultál,

Miért remegsz egy asszony bosszújától?

Nagy ínségedben mindig térdrehulltál;

Mért nem kérsz most is az Egek Urától?

Meg akartad váltani a világot,

S kérő szavadra egy lélek se indul?

Jövődet komor-feketének látod? -

Tekints sorsod borús homályain túl!

Búsongsz az Úrért, Seregek Uráért?

Te soha senkitől ne féltsd az Istent!

Erős kezű ő, dolgozik a százért,

Csak te az egyért tégy meg hűen mindent.

Azt mondod, nincs látszatja életednek,

Hiába munkád, szód, hited tudásod,

- Hidd el, vannak, kik igazán szeretnek,

S maradt, ki most a bajban is barátod.

Jöjj ki és állj a sziklahasadékba,

Siess a fényre, égi napra várva,

Bújj ki a bánat köntöséből még ma,

Emeld szíved a felhők magasába!

Vár rád a munka, sürgető, titáni;

Indulj, siess, zúgd az Igét dörögve!

Ha vérzel is, itt nem lehet megállni.

Életek vesznek, ha lehullsz a földre.

Van térd, mely nem hajolt meg a Baálnak,

Van még ajak, mely azt meg nem csókolta.

Te bízzál, ezek mind melletted állnak.

Ne tétlenkedj itt a porba omolva!

Az Úr téged ha magvetésre rendelt,

Tudj várni hittel a dús aratásra,

Amit talán más végez el helyetted...

Csak konkolyt ne vegyíts a szín-búzába.

Ha ő hívott, ne félj, meg is cselekszi.

Helyezd az élted újra szent kezére,

Szorítsd karját, s tiéd ő sem ereszti...

Bízhatsz, míg ő az életed vezére.