Halász Mihályné Johanna

Frissítés 2009.04.20.:    Anya vagy - Én Uram és én Istenem - Köszönöm, hogy rám tekintettél - Milyennek kell legyünk - Mint Máriának - Ugye megbocsájtasz -  Váltsd nappallá éjemet

     Anya vagy

Nevettél a gondolaton mint Sára,

Vagy sírva könyörögtél mint Anna.

Isten meghallgatta kérésedet,

S gyermeket adott neked.

Anya vagy.

Boldog vagy kevésbé az,

Lehet volt életedben olyan pillanat,

Mikor mint Hágár letetted a bokor alá fiadat.

Elfogyott a víz s te azt mondtad,

Ne lássam vesztét fiamnak,

S akkor Isten angyala megszólalt,

Jézusnál az élet vize árad.

Ő megelégít minden szomjazót.

Ne félj,vedd fel fiadat most.

Íme a te fiad, íme a te anyád.

Boldog ház hol Jézust befogadjak.

Belőled kilátszik Ő

A prédikáció véget ért
Mindenki csendben otthonába tért.
Egy kisgyermek mélyen elgondolkozott
Arról amit a prédikátor magyarázott.

Isten hatalmas, nagy
Mégis bennünk él és van.
Hát nem kéne kilátszódjon belőlem,
Ha olyan nagy amint megértettem?

Azt gondoltam templomban lakik
Pedig az írás arról tanúskodik
Hogy "kézzel csinált templomban nem lakom
Az alázatos szívűt megáldom".

Belőled kilátszik Ő
A Hatalmas Dicső?
Gondolkozz el rajta még most
Ahogy a kisgyermek elgondolkozott.
 

     Én Uram és én Istenem.

Évről évre többet jelent nekem,

Bár mint Tamás sokszor hitetlenkedem,

Sokszor kellett megmutassa Jézus sebeit,

Hogy újra éledjen bennem a hit.

A hétköznapok szürke homályába,

A gondok,bajok áradatába

Elfelejtem,hogy mit ígért Mesterem.

Hogy mindig ott van velem.

Testvéreim is arról beszélnek,

Hogy velük ment az úton s mikor este lett,

Betért hozzájuk s velük maradt,

Jelenlétével áldást osztogat.

Aztán fölismerem, hogy Ő van jelen,

Szelíden mondja ne légy hitetlen.

S én zokogva azt ismételem,

Én Uram és én Istenem.

 Istenem nem érdemlem

Eddig olyan természetes volt,
Váltották egymást az évszakok,
Kikelet,vetés,aratás,
Hideg télen meleg lakás.

Legjobb szüleim a világon,
Jó testvéreim mindahányan,
Csendes falum Kalotaszegen,
Gyülekezetünk épülőben.

Nem veszélyeztetett szökőár,
Nem pusztított a hurrikán,
Házunkat nem rázta földrengés,
Elkerült a terror veszély.

S rájöttem, hogy KEGYELEM
Nem vagyok jobb mint más ember,
Ki mindenét elveszítette
Másnak öt gyermekét gyilkolták meg.

Istenem nem érdemlem
Hogy ilyen osztályrész jutott nékem,
Segíts ezért hálából egész életem,
Az áldozat oltárára tegyem.

(A vers az indonéziai szökőár után született, és egy megrendítő hír hallatára ami 2004-ben történt amikor a csecsenek egy iskolát támadtak le es akkor ott a helyi baptista lelkipásztornak öt gyermekét gyilkolták meg.)

Istentől kapott szerep

Az élet egy nagy színpad
Istentől mindenki szerepet kap.
Van ki ajándéknak tekinti szerepet
S van ki cipeli keresztként.

Ha ajándékként vetted szereped
Nem azt jelenti,hogy soha nem tévedhetsz
De hűségesen újra kezded
A láthatatlan Isten segít neked.

Ha keresztnek tekinted szereped
Más szerepét mindig könnyebbnek véled
Gondolod az lett volna jobb neked
S egyre zúgolódóbb lesz életed.

Rajtad áll szereped elfogadása
Légy Istennek hű sáfára
Legyen áldás életed már itt a földön
S szerepedben Isten neve megdicsőüljön!

Köszönöm, hogy rám tekintettél

Mint az apa, mikor gyermekére tekint.

Nem kell mondja,hogy rosszat tett megint.

Úgy megfogott tekinteted,

Amikor megtagadtalak téged.

Köszönöm, hogy adtál időt a megbánásra,

S nem vetettel el végképp a halálba.

Emlékeztettél mikor megszólalt a kakas,

Hogy nem is egyszer, háromszor megtagadlak.

S azóta meg hányszor megtagadtalak.

Amikor bizonyságot kellett volna tegyek Rólad,

En némán maradtam, szótlan.

S csak még egyszer rám tekintenél gondoltam.

Köszönöm,hogy nem vetted le rólam tekinteted.

Uram te mindent tudsz tudod,hogy szeretlek.

Szeretném neved bátran megvallani,

S hű maradni hozzád a halálig.

  Milyennek kell legyünk

Gyermekek voltunk,

Felnőttekké váltunk,

Pályát választottunk,

Istentől segítőtársat kaptunk.

Ajándékba gyermekeket adott,

Vártuk, hogy mikor lesznek óvodások,

Aztán, hogy kisiskolások legyenek, érettségizzenek,

Valósággal sürgettük az eseményeket.

Volt mit szívesen elkerültünk volna,

Más eseményt vártunk szívszorongva,

Az elején észre sem vettük.

Milyen gyors léptekben megyünk.

Mintha csak a tegnap történt volna,

S évtizedeket számlálunk újra.

Nagyszüleink már csak kedves emlék,

Van kinek már szülei sem él.

Elrepül felettünk a hetven-nyolcvan év,

Nagy része hiábavaló fáradság az egész.

De lelkiekben felnőttekké váltunk?

Milyenek kell legyünk?

Szent életben, kegyességben,

Szeretetben, békességben,

Amely nélkül senki nem latja meg az Istent!

Legyünk érett keresztyének!

     Mint Máriának

Nekem is sokat bocsátott meg,

Neki köszönhetem az életem.

Jó lábainál ülni,

Biztonságban érzem magam vele.

Aztán van, hogy én sem találom,

Olyankor sírva keresem.

Összetévesztem a kertésszel,

S Ő néven szólít. Kit keresel?

Hangja összetéveszthetetlen.

Fölismerem Ő a Mesterem.

S boldogan mondom másoknak is,

Láttam az Urat. Igen.

Áldott fölismerés, boldog percek,

Oh bárcsak mindig velem lehetne.

S ha néha nem is találom

Soha ne nyugodjak bele.

 Ősz felé

Egy édesanya halálosan megbetegedett.
Mire lehullnak mind a falevelek,
Élete addig lepereg.
Kijelentette az orvos s megremegett.

A kislánya ezt hallotta
S, hogy édesanyja életét hosszabbítsa
Mikor látta hullni a faleveleket,
Megpróbálta vissza kötözni őket.

Nem lehet a falevelet visszakötözni,
Ha Isten ujja megérinti.
Életed, életem lepereg
Ezt nem változtathatja senki meg.

Nyár delén vagy ősz felé
Készülj Istened elé.
Keresd országát már itt a földön
Hogy vele lehess örökkön.


Őszi falevelek

Őszi falevelek.
Szebbnél szebbek.
Szépek voltak amikor zöldeltek
S most is mikor leperegnek.

Színük azt mutatja
A Mindenható örök rendje határozta,
Hogy betöltötték hivatásukat,
Betelve az élettel lehullanak.

Némelyikük aranysárgán ragyognak
Színük mint az égen a csillagoknak.
Azt juttatja eszembe,
Hogy mi is ragyoghatunk akképpen.

Ha betöltöttük hivatásunk
Ha valakiket az igazságra vezettünk
Örökkön örökké fénylünk.
Oh add Istenem ezt nékünk!

Ugye megbocsájtasz

Aki a szíved alól szakadt,

Az okoz fájó könnyeket.

Kit fájdalommal szültél,

Ő a gyermeked.

Nem érti meg, hogy anyai szíved,

Mitől félti, óvja.

Sokszor elutasít,

Ha forró ajkad homlokát csókolja.

Lázad és lázadásában

Azt sérti,

Ki őt nagyon szereti.

Mert tudja,hogy te megbocsájtasz.

Virágot hoz,

S te könnyeid visszatartoztatod,

És megbocsájtasz,

Mert Isten neked is megbocsájtott.

De a sebek helyei maradnak,

Mint amiket mi okoztunk Jézusnak.

S arra emlékeztet,

Hogy van megbocsájtás van kegyelem.

Váltsd nappallá éjemet

Harminchat óra,

Egy nappal két éjszaka.

Harminchat óra,

Két nappal egy éjszaka.

Mind a kettő,

Egyforma idő.

Ugyanannyi perc,

Egyenlő másodperc.

A remény határozza meg,

Hogyan éljük meg.

Éjszaka több, kevés nappal.

Sok nappal kicsi éjszakával.

Sok éjszaka, kevés nappal,

Betegség, fajdalom, sóhaj.

Kísértés, próba, sötétség,

Reménytelenség.

Váltsd nappallá éjemet Istenem.

Adj egy parányi reménységet.

Mustármagnyi hitet.

Több nappalt mint éjjelt.