Hamar István

 

 

A HŰSÉGES JÓB  

 

Megkísértette, próbára tette

Isten a hűséges Jóbot;

Bajra baj zúdult, mindene pusztult,

Veszett, mi szép, mi jó volt.

 

Tengernyi kínban,  félig a sírban, 

Mégsem szórt Istenre átkot;

,,Az Isten adta, és most elvette,

Szent neve légyen áldott!’’

 

Három barátja  így kárhoztatja,

Vádolva az igaz Jóbot:

,,Nem ver az Isten,ha vétked nincsen

Ismerd be bűnös voltod!’’

 

Összetört szívvel  töretlen hittel

Szól Jób a vádakkal szemben:

,,Tudom,meglátom az én megváltóm,

Ha porrá lesz is testem.’

 

Lehajol Isten,  jön, hogy segítsen,

Felmenti szolgáját, Jóbot;

Dúsan tetézve  megadja végre 

Mindazt, mi szép és jó volt

 

 

A KÖNYÖRÜLETES  JÉZUS

Jézus, míg a földön járt,

Gyógyított és prédikált.

 

Egyszer Péter hívta meg

Anyósa volt nagybeteg.

 

Este széjjel száll a hír:

Itt a Mester Péternél!

 

Künn az utcán bús sereg:

Összegyűlt a sok beteg.

 

Égő szemmel sóvárgott 

Sánta, vak és megszállott.

 

Nyílott végre az ajtó,

Megjelent a Megváltó.

- Jézus könyörült.

 

 

AZ ÚR JÉZUS SZENVEDÉSE

                                          

Az Úr Jézus szenvedése

Bűnösöknek üdvössége.

 

Mikor eljött amaz óra,

Előlépett árulója.

 

Míg a főpap kivallatta,

Tanítványa megtagadta. 

 

Büszke császár helytartója

Nem mert lenni pártfogója.

 

Leköpdösték, csúffá tették,

Keresztfára feszítették. 

 

Ő még ott is azért esdett;

Bűnösöknek kért kegyelmet.

 

Értünk vállalt ennyi sok kínt -

Megváltottak, áldjuk Őt mind!

 

 

ISTEN HÁZÁBAN  

 

Szól a harang a toronyban,

Gyertek fiúk, lányok!

Az imádság hajlékában

Vár az Isten rátok.

 

Ez a szép ház az Úr háza,

Isten itt a Gazda;

E szent napon ajándékát

Bőven osztogatja.

 

Erőt ad a megfáradtnak,

Nyugtalannak békét,

Sötétségben gyújtogatja

Szent igéje fényét.

 

Ünnep van ma, szól a harang,

Vár az Isten rátok,

Imádsággal énekszóval

Őt magasztaljátok!

 

 

PÉLDÁZAT A KIRÁLYI MENNYEGZŐRŐL  

 

Mikor a királyfi

mennyegzőjét ülte,

A király a vendégekért

szolgáit elküldte.

 

De a meghívottak 

vonakodtak menni,

Más a dolguk: házat, ökröt,

szántóföldet venni.

 

Összeszorul szíve

erre a királynak,

Fáj neki, hogy barátai

vele csak így bánnak.

 

,Jöjjön, aki béna,

jöjjön, aki sánta,

Hívjatok be minden szegényt

az én lakomámra!’’

 

Hív az Atya engem,

hív az Atya téged,

Fogadjuk el nagy örömmel 

e nagy tisztességet!

 

 

VIRÁGVASÁRNAP

 

Olajágak hullnak Jézus elébe,

Pálmát lenget, úgy követi a népe.

Szamárháton jön a béke Királya,

A hozsannát száz torok is kiáltja.

 

Ő az, aki jön az Úrnak nevében,

Akiről az Írás beszél eképpen:

,,Örülj, Sion, imhol jő a Királyod,

Üdvöt hoz, ha néki kapud kitárod!’’

 

Én is, Uram, leborulok előtted,

Ajkaimról visszhangzik a dicséret;

Kitárom most nagy örömmel a szívem,

Királyom vagy, te kormányozd az éltem!