Kádárné Tildy Etelka

 

 

 

Beszakadt a bánya

 

Beszakadt a bánya -jaj!

Szörnyű robbanás miatt

Sok ember vergődik ott

A nehéz kövek alatt.

 

Óh hordjuk sietve el

A lezuhant köveket

Nem tudhatni, némelyik

Talán még élőt temet.

 

"Hordja, hordja mindenik!"

Az Úrnak parancsa ez

Ám a munkás oly kevés,

Az öreg már - kicsiny ez.

 

Ott egy ifjú áll a mezőn

Nézi a nagy zűrzavart,

Meg se mozdul.

 

De egy asszony rákiállt:

Hát te nem dolgozol,

Miért nem űzöd a halált?

 

A testvéred láttam én

A bányába menni le

Aztán jött a robbanás

És te itt állsz -nélküle?

 

Most az ifjú elrohan

Izzad, verejtéke hull

Tíz körmével ásva-ás

Amíg végre boldogul.

 

S a testvérének arca ím

Látszik a romok alatt -

Él! Él! Uram, áldalak!

 

Mind így állunk tétlenül,

Csak nézzük a romokat,

Melyek alatt véreink,

Haldokolnak azalatt.

 

Bűnök terhe oly nehéz,

S hány emberre rászakadt.

Testvér! Hallod? Óh segíts!

Hordjuk el a romokat.