Kalmár Krisztina
Ima nem hull porba
Ima sosem hull a porba,
mint tömjénfüst az égbe száll,
és ott Isten lába előtt
alázattal, csendben megáll.
Mennyi kimondott gondolat?
Mennyi megformált érzelem?
Mennyi öröm? Mennyi bánat?
Mennyi kérés? Mennyi hála?
Jóisten a Mennyországban
mindet egyenként felveszi,
meghallgatja mindegyiket
és hő szívébe elteszi.
Létezik-e szebb ajándék
szerető atyai szívnek,
minthogy látja gyermekei
benne hisznek és remélnek?
*
Legyél te, Uram!
Legyél, Uram, kősziklám nékem,
szelíd oltalmam, menedékem!
Zöld erdő mélyén hűs forrásom,
légy te az életem, királyom!
Legyél a reménynapsugaram,
biztatóm, boldogságmadaram!
Az égen vezérlő csillagom,
hittel telített, erős pajzsom!
Légy bárkám az élet tengerén,
hű társam az öröm szigetén!
Célt mutató, bölcs zarándokom...
Ahol te vagy, ott az otthonom!
*
Ajtód előtt állok...
Nap sugara kezével simogat,
Égő lángnyelve egy irányt mutat.
Reménnyel telve, lassan lépkedek,
Bízva, ma a városba térhetek.
Kavicsok szúrják a sajgó sarkam,
Forró föld markolja fájó talpam.
Szellő fut el sietve mellettem,
Friss kenyér illatát érezhettem.
Szomjazom... egy csepp emberi szóra,
Áhítozom földön lelki jóra.
Házadhoz érve ajtódnál állok,
Égre tekintve egy jelre várok.
Kopogtatok szíveden, zörgetek,
Hiszem, most bebocsátást nyerhetek.
Válaszra várok lehajtott fejjel,
Ajándékom tele szeretettel.
Izgatottan várom, miként döntesz,
Beengedsz lelkedbe, vagy elküldesz?
Félve kérdezed: "Ki az, ki kopog?"
"Jézus, ki ajtód előtt toporog."
Néma csend... hosszú a várakozás,
Nyílik az ajtó, örömtalálkozás.
"Lépj be! Rendelkezz bűnös lelkemmel!"
S én belépek örök szeretettel.
*
Fogadalom
Fogadom, hogy el nem hagylak,
mindhalálig hű leszek,
Veled minden nap, Istenem,
kèz a kèzben lèpkedek.
Ellent mondok a Sátánnak,
gyilkos szavak záporának,
s ha a harag tőre szíven szúr,
szereteted kenem balzsamul.
Megtagadom a hazugság,
bűn atyját ès tetteit,
vakon bízom, Jèzus, benned,
követem a lèpteid.
Fogadom, hogy Veled járok
szűk, göröngyös utakon,
ès ha közben megfáradnèk,
Te leszel a támaszom.
*
Reggeli ima
Dicsősèg neked mindenkor,
teremtő Mennyei Atyánk,
ki a sötètsèg leple után
reggeli fènyt borítottál ránk!
Hálát adok neked, Uram,
megőriztèl rossztól, bajtól!
Csendes álmot adtál nekem,
megvèdtèl te minden gondtól!
Fogadd el bűnös szívem,
mely utánad vágyakozik!
Fogadd el buzgó lelkem,
mely csak èrted áhítozik!
Fogadd el az èrtelmemet,
mely te utadat keresi!
Fogadd el az akaratom,
mely szándèkaid követi!
Fogadd el az èrzelmeim,
mosd tisztára azokat!
Mindenem Tèged dicsèrjen,
Uram, áldd meg a napomat!
Igazgasd a lèpteimet,
ne engedd,hogy bűnre tèrjek!
Őrizd mindig a lelkemet,
Veled országodba èrjek!
*
Esti ima
Uram, most a nap elalszik,
Hajnalcsillag èbredezik,
te dicsősègedet zengem,
kèrlek, óvj èjjel is engem!
Megtartottad ma èletem,
csábítás mèrgètől lelkem,
szárnyalni engedted hitem,
bűnös szívem elèd viszem.
Köszönöm a mai napot,
csodás, apró jótetteid!
Köszönöm, hogy mellettem állsz,
hűen követem terveid!
Hálás vagyok mindazèrt,
amit velem cselekszel,
bizalmat ès megfeddèst,
gyermeked így nem vesz el.
Bocsásd meg nekem, amit ma
ellened rosszat vètettem,
tudatlanul, szándèkosan
ha bűn földjère tèvedtem.
Szeretlek tèged mindenkor,
szerető mennyei Atyám,
imádkozva arra kèrlek
èjszaka is vigyázz reám!
*
Zengjen lelkem
Istenem, váram vagy nekem, dicsősègem,
elèd èjjel-nappal hálával èrkezem.
Az igazság áldozatával áldozok,
mindig csak benned bízok, hozzád kiáltok!
Figyelj szavamra, halld meg sóhajtásomat:
Kút örök forrásából oltsd el szomjamat!
Zengjen lelkem! Zengjen tündöklő ègig dalt,
harsogja Jèzus jobbján dicső diadalt!
Csengje az arcod rubint világosságát,
Zúgja szívemnek te adod boldogságát!
Zengjen a dal harsányan, hallja mindenki,
s a dal a világot, mint szellő, átlengi!
Dicsősègedet ne lepje el zöld moha,
ès a zengő szellő ne álljon meg soha!
Fújjon rónán, rèten, hegyen, völgyeken át,
Vigye mindenhová az üdvössèg hangját!
*
Hálát adok neked, Uram!
Hálát adok neked, Uram,
Hálát, hogy nem vagyok magam.
Hálát, hogy nem hagysz egyedül,
Hálát, hogy lelkünk egyesül.
Hálát adok a mindennapokért,
Hálát adok a szeretetedért.
Hálát adok a feddéseidért,
Hálát adok a terelgetéseidért.
Hálát adok a törődésedért,
Hálát adok az önzetlenségedért.
Hálát adok, hogy fiadat küldted,
Hálát adok, hogy eltörölte bűnömet.
Hálát adok a keresztért,
Hálát adok mindenért.
*
Boldogok a lelki szegények...
Ha azt érzed, hogy minden drága adomány, ami van a lelkedben,
Semmit sem ér, mert nem önt el hivalkodás sem Földön, sem Egekben.
Ha önmagadban semmit nem találsz, mire végleg hagyatkozhatnál,
Hiszen tudod: minden üdvözítő ajándékot Jézustól kaptál.
Kulcsold imára reszkető kezed, mert ima nem vész sosem kárba:
"Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyeknek országa."
Ha a belső, kínzó fájdalomtól lelked a sírásban megszakad,
Hisz` amit tettél, súlyos vétek, és a vétekben elakadt szavad.
Ha bűnbánat terheli roskatag szívedet, és nem látsz kiutat,
Jézus boldogan mutatja az Istenhez vezető, rögös utat.
Az Úr lehajol hozzád, megsiratott bűneid megbocsáttatnak,
Szavai élnek: "Boldogok, akik sírnak: mert megvigasztaltatnak."
Vajon te képes vagy szótlanul hallgatag, alázatos maradni,
Mikor sebzett szívedet bántásokkal halálra akarják marni?
Tudod-e magasztosan továbbra is vinni a rád szánt keresztet,
Mikor térded már a földre roskad, és nehéz súly nyomja lelkedet?
Mikor többször is árulón megtagadnak téged, hallgasd a bölcset,
Hisz`: "Boldogok a szelídek, mert ők örökségül bírják a földet."
Szomjazod-e oly mohón az Igét, s várod-e a küldött követet,
Hogy szomjadat eloltsa, és elmondja Jézus, mit miért követett?
Vajon van-e olyan éhező vágyódásod, mint Kornéliusnak?
Vagy a Gázába vezető járatlan úton a főkomornyiknak?
Isten igazsága iránti vágyódás titka az örök létnek:
"Boldogok, kik szomjúzzák az igazságot: mert megelégíttetnek."
Ha Krisztushoz vezető úton gonoszok támadnának meg orvul,
Olyan lennél, mint Jerikó felé úton a pap, aki elfordul?
Vagy inkább te kikerülnél, és úgy cselekednél, mint a lévita,
Közömbösen, ki fél, hogyha hozzám ér, nem térhet többet templomba?
Vagy lennél az irgalmas szamaritánus, ki ápolja testemet,
Mondván: "Boldogok az irgalmasok: mert ők irgalmasságot nyernek."
Tudod-e azt, hogy tisztává csak a megsebzett bárány vére moshat?
Csak a golgotai áldozat által kijelölt út virágozhat?
S a keskeny út kapujához alázatosan, bűnbánóan érve,
Bűnbocsánattal, kegyelemmel, hófehér lélekkel hazaérve,
Az ódon kapun kopogtatva először a lelkedet vizsgálják,
Mert: "Boldogok, akiknek, szívök tiszta: mert ők az Istent meglátják."
Tudod-e, hogy mérhetetlen értékű békesség nagyon drága kincs,
És igazából csak akkor értékeled, ha már jó régóta nincs?
Ne akard a rossz cselekedetet még rosszabbal visszafizetni!
A Gonoszt legyőzni csak jóval lehet, miből elég egy csipetnyi,
S az ellenség kardja már a hüvelyben, tettei nem szorongatnak:
"Boldogok a békességre igyekszők: Isten fiának, mondatnak."
S Harcosom! Ne feledd minden nap magadra ölteni fegyverzeted!
Sokszor fogsz még csatába szállni, és a Gonoszt végleg leverheted,
Ha készen állsz az Úr szavait megtartani, mellette kiállni,
Ő képes lesz téged hatalmas mennyei erőkkel felruházni,
Előtted a kapuk kinyílnak: "Boldogok, akik háborúságot
Szenvednek az igazságért, mert övék lesz a mennyeknek országa."
*
Jézus szíve
Világban kerestem
a tökéletes szívet,
de a Föld nem őriz
ilyen angyali kincset.
Jézus, nyisd fel nekem
szíved kincsesládáját,
add bűnös hívednek
kegyelmed adományát!
Elesett gyermeked
vidd szíved kórházába,
kézen fogva kísérd
a lelked templomába!
Dúdolj egy dallamot,
vigasztalj most engemet,
békéddel ölelj át, mosd
fehérre sebemet!
Kegyelem, irgalom
végtelen óceánja,
egész Föld jegyese,
lelkemnek Kánaánja...
*
Nèlküled, Uram!
Nèlküled, Uram, semmi ès senki vagyok,
egy számkivetett, oltalom nèlküli,
kinek nincs se ágya, se hazája
s a világ is nèlkülözi...
mint pusztában bolyongó keselyű,
kinek szájíze èhsègtől keserű,
mint a hidegtől átitatott üres cserèpedèny,
mi földre hullva elporlad, mint a remèny,
mint halálra sebzett, fáradt katona,
kit eltalált a Gonosz nyílzápora,
ki esdekelve kèr Tőled mèg kis időt,
hogy megkezdett sorait befejezhesse,
ès nyerjen mèg az idő mellè hitet,erőt...
Csatába küldtèl, Istenem,
de a háborút csak Veled nyerhetem!
Harcmezőn ha nem vagy velem
ellensèg karjai közt kell elesnem!
Nem ilyen sorsot szántál, Istenem!
Nem ilyen vèget írtál ènnekem!
Add kezembe győztes zászlódat,
mit a kősziklára èpült vár tornyára tűzök,
s a megèrdemelt föld zöldellő poráról
minden ránk törő ellensèget elűzök!
*
Rózsacsokor
Örökké égő szerelmes szíved olyan,
mint a szeretet lángoló kemencéje,
hozzád bújik, aki boldog s boldogtalan,
Atyám, te vagy lelki kincsünk szelencéje.
Hadd tegyem kegyelmes szívedbe szívemet,
hogy lelkem olyan szép legyen, mint a tavasz!
Szeretet forrásából öntözd lelkemet,
hisz' szomjat oltó vizet csak szíved fakaszt!
Hadd pihenjek kebleden igaz jegyesként,
felajánlom csokromat hűség jeleként:
Egy szál a mosolygó örömöm forrása,
egy szál a zokogó bánatom virága.
Egy rózsa borongós aggodalmaimé,
egy rózsa a törékeny egészségemé.
Egy a megbánt, elkövetett bűneimé,
többi a megmaradt mindennapjaimé.
Fogadd el szívből jövő ajándékomat:
soha el nem hervadó rózsacsokromat.
Fogadd el tőlem, hogy megvígasztaljalak,
földi éltemben téged magasztaljalak!
*
Ha ott állnék...
Ha ott állnék, Jézus, keresztfádnál,
bűnbocsánat dicső lábainál,
lassan vérző kereszted tövében,
bűnös térdem földre rogyna éppen!
Ó, ha akkor ott lehettem volna,
sajgó könnyem befelé úgy hullna,
sebes szívem csak feléd hajolna,
a bús lelkem téged vígasztalna!
Patakokban folyik most a könnyem,
pedig nincs már Krisztus a kereszten,
elfoglalta méltó helyét Mennyben,
vétkes ember hogy szabad lehessen!
*
Taníts engem!
Taníts engem, cseresznyevirág
a mi teremtő Istenünkről!
S ő kibontotta csodás szirmát
némán beszélve az Istenről...
*
Ima a szenvedő Jézushoz
Kinek lába gúny szegével van átverve,
kinek keze alázattal van feszítve,
ki szomjasan itta a keserű epét,
kinek lándzsával ütötték át a szívét,
Óvd meg lábaimat a becstelen úttól,
tartsd meg kezemet gonoszt tévő dolgoktól!
Tégy felelőtlen ajkaimra lakatot,
teremts bennem új szívet, könnyáradatot!
Zúzd bennem össze lelkem kőkeménységét,
tartsd meg szívemben országod reménységét!
Ébreszd fel a gyarló ember alázatát,
takard le szegény lelkem bűngyalázatát!
Téged ünnepeljelek szívem mélyéig,
mert meghallgattad kérő ajkam igéit!
Engedd, hogy átölelve szent lábaidat,
magasztalhassam mennyei hatalmadat!
*
Felajánlom neked, Uram!
Felajánlom neked, Uram,
szemeimet, hogy lássalak,
csodás teremtményeidben
szüntelen Téged áldjalak!
Felajánlom füleimet,
hogy csengő hangodat halljam,
ha természetben felcsendül
az örök mennyei dallam!
Felajánlom az orromat,
hogy érezzem az illatod,
ha csukott szemmel járok is,
felismerjem varázslatod!
Felajánlom a nyelvemet,
vég nélkül Rólad beszéljen,
minél több hal a tengerben
a Te országodban éljen!
Felajánlom kezeimet,
hogy Teérted cselekedjen,
mindig fáradhatatlanul
az emberekért jót tegyen!
Felajánlom lábaimat,
a Te, szűk utadon járjon,
felkelvén a mély álomból
Téged kitartón szolgáljon!
Felajánlom a szívemet,
örökké Neked dobbanjon,
benne hűen, szakadatlan
szeretet tüze lángoljon!
*
Élesebben kellene látnom...
Élesebben kellene látnom,
hogy mennyire szeretsz Te engem,
ha nem gondolnék Rád, Jézusom,
akkor sem engednél elvesznem!
Hiszem.
Ha egészen elhagynálak,
gőgösen kigúnyolnálak,
Te még akkor is szeretnél,
és soha el nem felednél!
Soha!
Várva-várnád sóhajomat,
bűnbánó gondolatomat,
hogy szívedbe vessem magam,
s Te legyél utolsó szavam!
Uram!
Krisztus! Isten báránya vagy,
ki letörli a könnyeket,
kegyelmed mérhetetlen nagy,
bocsásd meg gyarló bűnömet!
Nekem.
Beszéltem szerető Atyámnak
a kereszten függő Fiáról...
nehéz olyan atyához szólni,
aki fiát látja meghalni...
Értem.
Ezért ismétlem a kereszt előtt
-mert Te meghallgatod az esdeklőt-
Uram! Bocsásd meg vétkemet,
és szabadíts fel lelkemet!
Ámen.