Kárász Izabella
Frissítés: 2007. október 19. Ima
Frissítés: 2007. szeptember 3. A gyermekért - Áldott feltámadás - Bemerítésre - Húsvétra - Virágod vagyok
Az az édesanya
A legtöbbet tette,
Aki gyermekeit
Jézushoz vezette.
A legszentebb ösvényt
Nekik megmutatta,
Az az édesanya
A legtöbbet adta.
Én sem kívánok mást,
Mint hogy megérhessem:
Gyermekeim lelkét
Tudni szent kezedben!
Ösvényeden járva
Házadban szolgálni,
Velük együtt Téged
Örökké imádni!AZ IGE: IGAZSÁG
Simeonnal, Annával várok én,
Adventnek magasztos idején,
Amíg szívemben csend ül,
És az Ígéret csendül:
Beteljesül...
Mert igazsággá lesz minden ígéret,
Az örök Ige igazság: testté lesz,
Amit Isten ígér: igaz,
Bánatra jő vigasz,
Mindig is az...
Amíg az Ige igazsággá nem lesz,
Amíg eggyé lesz bennem vég s a kezdet,
Advent után: karácsonyom,
Krisztus Királyt megláthatom,
Magasztalom...
Simeonnal, Annával várok én,
Adventnek magasztos idején,
Amíg szívemben csend ül,
És az Ígéret csendül:
Beteljesül!
AZ IMA
Fohász az ima, tiszta, szent beszéd,
A lélek lélegzetvétele ez.
Ha nincsen ima sem már ajkadon,
Ne csodáld, ha az élet megsebez.
Mi kötne össze Istennel, ha nem
Az őszinte és tiszta, szent ima?
Kihez mehetnénk, hogy múljon bánatunk,
Ha Istenre nem gondolunk soha?
Amíg a szívünk imádkozni mer,
Amíg Istennel szóba állhatunk,
Jöhetnek vészes, sötét, bús korok,
Mi győzünk, soha el nem bukhatunk!
Imádkozz lélek - az ima örök.
Mondd el Istennek szíved panaszát,
Az ima Istenünkkel összeköt,
Az ima vigaszt, enyhet ád.
ÁLDOTT, AKI JÖN
Pálma hull, térdek mélyen hajlanak
Amerre Jézus elhalad.
Ujjongó szavak... új virágeső...
„Áldott a Király! Áldott aki jő!’’
Jeruzsálemnek útja csupa fény,
Virágvasárnap... régen várt remény.
Örömmámorban ül a nagy tömeg
Jézusnak egy utolsó ünnepet.
S míg minden virág elébe lehull,
Jézusnak arca lassan elborul.
Látja előre a nagy végzetet
És megsiratja Jeruzsálemet.
Ragyogó fény, ragyogó nap,
Szép húsvéti ragyogás,
Áldott legyen ez az ünnep,
Áldott a feltámadás.
Énbennem is feltámadott,
Jézus Krisztus, a dicső,
Várom is őt minden napon,
Tudom, hogy majd visszajő!
Ki lelkében Jézusnak él,
Az bemerítkezni nem fél.
A világ bárhogy kiabál,
Ő bátran a habokba száll.
Érzi, mily szent kegyelem –
Ó, Jézusom, maradj velem,
Hogyha egyszer majd nagy leszek,
Bemerítkezhessem Veled!
,,ELVÉSZ A NÉP, HA NINCSEN TUDOMÁNYA’’
(teológusok tanévnyitóján)
A röpke nyári szünidő után már
Ím, újra hív és vár az iskola:
Hívó szavára elindul a bátor
Tanulni vágyok végtelen sora.
Van köztük gyermek, ifjú s minden korból...
Hozzájuk küldöm most ezt a dalom:
- Buzgó erővel és vasszorgalommal
Tanuljatok! A tudás: hatalom!
A könyvek poros fedelét törölni
Buzgón siet több próféta-diák
Oda, ahol meg lehet találni a
Szent küldetésre hívó iskolát.
,,Elvész a nép, ha nincsen tudománya’’ -
Mondotta Isten, s zengte völgy, halom.
Buzgó erővel és vasszorgalommal
Tanuljatok! A tudás: hatalom.
Ha sok-sok titkot már ismerni tudtok,
Megértitek a legmélyebb csodát:
Csupáncsak Isten, Aki teremtette,
Tárhatja fel a csodák nagy sorát!
Tágabb látásra is szomjasan törjön,
Ki elmélyül a tudásban nagyon:
Tanévnyitáskor új erővel, bátran
Tanuljatok! A tudás: hatalom!
Kincset gyűjt az, és rozsda meg nem fogja,
Moly se eszi és el se vehető;
Ki tud, az előtt kitárul az Élet,
S elérhető a legmesszebb tető!
Az új tanévnek halk csengői szólnak,
Kinyílt a nagy, eddig bezárt terem.
Kik szorgalommal tanulni akartok,
Koronázza utatok győzelem!
FEHÉR RUHÁBAN
Kivételes nagy kegyelem,
Az élet sáros mocsarában
Megtarttatni hűségesen
Hófehérszínű, szép ruhában!
Átvergődni mocsoktalan
S úgy lépni fel az Úr elébe.
Tiszta ruhában, zajtalan
Beolvadni a csendességbe.
Itt minden lárma, vad zsivaly
Csak megriaszt, de el nem kábít,
Mert nincsen olyan földi zaj,
Mi eljuthatna a halálig,
Mi átjutna az életen
Mely tündöklőn és hófehéren
Most indul át a végeken
S az Úr elébe megyen éppen.
Fehér ruhát ad ránk az Úr,
Úgy indít el a messzi pályán,
Jaj annak, kinek foltokat
Lát majd a fehér, szép ruháján.
Bármerre járj: el ne feledd,
Sorsodnak egy a hivatása:
Átmenni a világ felett
Hófehérszínű, szép ruhába’!
Nincs ennél szentebb hivatás,
Nagyobb öröm, tisztább varázslat.
Magasztos, égi hitvallás:
Megőrizni fehér ruhádat,
Megőrizni a szívedet,
Hogy méltó légy az égi fényhez,
Mikor majd Isten bevezet
A királyhoz, a Vőlegényhez.
Kivételes nagy kegyelem
Az élet útvesztő telében
Megtarttatni jó melegen,
Megtisztult szívvel, és fehéren.
Uram, nem kérünk egyebet
Az élet sáros mocsarában,
Mint, hogy meglássunk Tégedet
Hófehérszínű, szép ruhában...
FELFELÉ
John Bunyian: A zarándok útja c. könyvének olvasása után.
Mindig - ha nézel - akkor felfelé!
Fel, hol a csillagok égnek!
Soha, de soha, soha lefelé!
Ragyogjanak arcodon a fények!
Akadály dombja s a Csüggedések,
réme a Halál árnyékának
nem állhat útba, győz az Élet, -
visznek felfelé szálló szárnyak.
Így kívánságod hamar teljesül:
Romlásból a Sionba érhetsz...
Azt mondják rólad: igaz emberül
élt, mert mindig csak felfelé nézett!
HÁLAADÁS
Köszönjük Tenéked, Istenünk, hogy élünk!
Hogy annyi vész után Te vagy menedékünk.
Nem is lehet nagyobb boldogságunk nekünk,
Minthogy velünk járva vigyázod életünk.
Milyen nagy kegyelem, hogy ily jó vagy hozzánk,
Hogy a baj idején felénk fordul orcád.
Megadod áldásod, a napi kenyerünk,
Megáldod a munkás, kérges két tenyerünk...
Megáldod a vetést, hogy nőjön kalászba.
Benned veti hitét az özvegy és árva.
Benned hisz a szegény, megalázva magát,
Néked ragyogtatja az éj sok csillagát.
Boldogan mondjuk el és dícsérünk Téged:
Nyugodt az életünk, Lelked megbékéltet.
Miért is csüggednénk, inkább hálát adunk
Hisz Véled a rossztól csak megszabadulunk.
Nem jöhet oly veszély, hogy ne segíts rajtunk,
Ne is maradjon hát soha néma ajkunk.
Hirdessük szerteszét: csodás, szent reménység,
Hogyha Benned hiszünk, eloszlik a kétség.
Csak a hit marad meg s a szeretet éltet,
Mely nélkül sohasem láthatunk meg Téged.
Köszönjük, ó, Urunk, hogy reánk gondolva
Eljuttatsz egykoron dicső országodba!
Fel, fel ti boldogok, akik hisztek Benne!
Ne legyen közöttünk, ki hálás ne lenne!
Mert irgalma örök, megtartása csodás,
Zengjük mindnyájan ma a hála himnuszát!
HÁLÁT ADOK
Hálát adok azokért
A titkon mondott imádságokért,
Amiket az Ige diadaláért küldtek...
Hálát adok azokért
A titkon épült oltárokért,
Amik viharok fergetegében le nem dűltek.
Hálát adok azokért,
Akik megtartották a hitet.
A népért,
Amely éretted küzdelemre ment,
A békéért,
Amiben könnyű lett a kereszt.
A háláért,
Aminek hangja, szava nincs!
...Az igáért,
Amelyik könnyű és jó bilincs.
Hálát adok,
Mert szépség van a szavak mögött,
mert szép a lélek,
Amikor megnyugszik két kezed között,
Hálát adok,
Bár erre nem vagyok érdemes.
Hálát adok,
Mert megszentelted szövetségedet.
- Uram! Ma szép, ma jó, ma szent a lélek szava
Mert benne cseng a hála diadala,
Mert benne cseng az örök felmagasztalás,
Dicsőség Istennek és hálaadás!
HITÉRT KÖNYÖRGÖK
Így nem könyörgött senki még,
Mint én könyörgök a hitért,
A nagy hitért, a szent hitért,
Amit nem adnék semmiért.
Pedig enyém volt valaha,
Hittem, hogy eljutok Haza!
Az a hit volt a véderőm,
Az éltetőm, felemelőm.
Az a hit volt az én imám,
A csillagom, vak éjszakán.
Azt a hitet könyörgöm én,
Amitől ifjú lesz a vén,
Amitől a halott feláll,
És a hitetlen prédikál,
Mitől fiúvá lesz a kő,
Ami a fény, ami erő.
Azt a hitet könyörgöm én,
Mitől gazdag lesz a szegény.
Földet rázó hatalomért,
Nem elmúló földi lomért,
Hitért, hitért, örök hitért,
Amit nem adnék semmiért!
Azt a hitet add meg nekem,
Add vissza, édes Istenem!
Szívem, lelkem sikolt Feléd
Azért a régi szép hitért!
Zengem néked, Húsvét Hőse,
Én Jézusom, az énekem,
Csodás erőd általsegít
Engem is majd az életen.
Így a halál csak nyereség,
Így még közelebb jő az ég!
Zengem néked háladalom,
Áldott szíved magasztalom!
Vigyázz reám, én Istenem,
Ezt kívánja kicsi szívem.
Erre kérlek este, reggel,
Buzgóságos kérelemmel.
Szívem ajtaját kinyitom,
Beengedlek, én Jézusom.
Mert boldog az a kisgyermek,
Aki imát mondhat Neked!
PÜNKÖSDRE
Jöjj, Szentlélek,
Várunk Téged,
Kicsik, nagyok
Sírunk Érted!
Lelkem szárnya
Hozzád száll a
Csodálatos
Mennyországba.
Ottan kéri,
Ott reméli:
Legyen a föld
Tiszta, égi!
Jöjj, Szentlélek,
Áldj meg minket,
Vidámítsad
A szívünket.
Virágod vagyok én;
Illatos levelem
Hadd pihenjen, Jézus,
Jóságos kezeden!
Pirosló szirmomat
Szíved fölé tegyed,
Áldassék általam
Örökké a neved!
Ha nagyobb leszek is,
Mikor csak tehetem,
Minden kis virágom
Lábaidhoz teszem!