Kissné Tünde

A keskeny útra léptem…
 

Uram, én drága Istenem,
Mily csodás dolgokat tettél énvelem!
Hála a szívemből, mint kút fakad
Igéd éltető édes jó falat.

Kivezettél engem először halálból,
Régtől hordott bűneim elvetetted távol.
Oly sok évig voltam mégis félhomályban,
Csalárd tévtanítók pszichés ostromában.

Te voltál, ó Mester, ki megfogtad kezemet,
Keskeny utadra lábamat helyezted.
Hogy járjak azon a Te kegyelmedből
Erődben megállva, Benned szeretetből.

Uram, Te láttad a keserű napokat,
Kerestem, kutattam mindig nyomdokodat.
Szent életre, tisztaságra nevelő Igédet
Szomjazza szívem hallani beszéded.

S most távol a tévelygő évek útjától
Tisztítod elmém is annak múltjától.
Bár magam maradtam a régi sokaságból,
Fényt gyújtottál nekem a ködös félhomályból.

És Te eléd, Jézus a földre borulok,
Szeretlek jó Atyám, benned megnyugodok.
S ahogy bennem, hatalmast munkált kezed:
Ilyenképpen áradjon másokra szellemed.

Hogy felocsúdjanak „rózsika” álmukból,
Sziklára álljanak kényelmes ágyukból.
Kövessenek Téged keresztet hordozva,
Úgy mint Igéd nékünk, az Írásban megmondja.

A menyasszony szerelme

Legyen a szerelem bár világot rengető,
szeretetté alakítja át a múló idő.
S íme benned uram az első szeretet
szerelemmé fokozta fel az időkereket.

Ez a tűz nem múlik, a szerelem nem enyhül,
átjárja szívemet, éget kívül – belül.
Olajjal öntözöd, s még nagyobb a lángja,
egyre jobban lobog míg lényem utad járja.

Máglyaként szolgál a testem bűnének,
egóm és énem is ropogva megégnek.
Világítja fénye az ösvényt, mit járok,
nem csak talpam alá, de körül-körül látok.

Honnan indultam és hogy hová megyek?
Oldalra is látok, vigyázom léptemet.
Orrom előtt is meglátom a buckát,
nem csak botorkálok, átlépem a csapdát.

Benned Uram Jézus ég a Tűz ereje,
minden hegy mászható és öröm a teteje.
A szakadékok fölé mindig híd is kerül,
létrákat helyezel a mélységeken belül.

Szeretlek Úr Jézus, drága vőlegényem!
Olthatatlan tűz ég szívem belsejében.
Rád gondolok amint felébreszt a hajnal,
Rólad elmélkedem, áradozok nappal.
És ha betakar a csendes áldott éjjel,
álmomban is Te vagy, ki megelégítel.

Örömmel ébredek újra hálát zengve,
felgyúlok irántad újabb szerelemre.
Csodállak, imádlak, csak a Tiéd vagyok!
Tőled semmi el nem választ, ha még meg is halok.

Sőt a haláltól nincs is okom félnem,
hisz orcádat láthatnám, drága vőlegényem!
Hófehér ruhádat, tüzes szemeidet,
izzó érc lábadat, átszúrt kezeidet.
Ez simogatott, felemelt, vezetett,
átölelt, vígasztalt, de rám is nehezedett.
Vesszőm és botom volt, éltető fenyíték.
Édes bánatkönnyek utamat övezték.

Annyira vágyom rád, éhezlek szeretni,
gyönyörködni benned, adni és keresni.
 

Krisztus Jézusom, én Uram, Istenem!
Mennyekből alászállt éltető kenyerem.
Friss forrás, özönvíz, mi áttör minden jelent.
Ajtóm s kapud együtt tárul s örökkét jelent.

Nincs e földön egy teremtett lényed,
akivel felérne Szent tündöklő fényed!
Egyetlen betű is nevedből többet ér
e világ bármilyen, bármelyik kincsénél.

Te vagy a kincsem. Vér az eremben!
Benned csörgedezem mennyei mederben.
Arra folydogálok, amerre akarod,
vár rám ölelésed, Szent, szerető karod!

 

Ne add fel!

Ha ellenség törne rád vagy akármi gond, bánat,
teret ne engedj ezeknek, nyisd ki Bibliádat!
De ha éppen nincsen nálad, akkor sincs gond semmi,
szájad kéznél, Atyád felé kezd el nyitogatni.

Imádkozz és dicsérd, vígan énekelj Uradnak!
Meglátod, hogy békéd megjő, s nem bajok uralnak.
Mert a Szentet, Jézus lényét nem állja a gonosz,
Elfut tőled, ha ellenállsz, jó csomót nem bogoz.

Ha az Urat hűn követed, a gonosz mindig les rád,
próbál hálót szövögetni, s felállítgat csapdát.
Rendjén van ez, így ahogy van, ne essél kétségbe,
Jézus lábát, kezét öleld, tedd fejed keblére.

Nyugtat, békét csak tőle kapsz, Ő vesz védelembe,
fuss hozzá, ha űz a gonosz, vigasztalódj benne.
Láttad-e már a tyúkanyót ahogy kiscsibéket védett?
Csak Jézus Krisztus szárnya alatt találsz menedéket.

De ha te összevissza elfutkosol néha,
a ragadozók előtt így vagy szabad préda.
Bölcsen válaszd meg a menekülő utat,
engedd rajtad segíteni a megmentő Urat.

Nem félig

Szeresd az urat, teljes szívedből – egy ige.
De a valóságban csakugyan éljük-e?
Földi létünk tele van rablókkal, kik a szívet kérik,
érzelem katonák darabokra tépik.

Az Úr Jézus pedig az egészet akarja,
nem elég neki fél, vagy csak a harmadja.
Mint a tortát, cikkekre vágva,
a meghívottakat végig kínálva.

Talán jut még Urunknak egy szelet,
mikor már megelégedett a vandégsereg.
Pedig Őt szeressük előbb szeretteinknél,
elsőként szeressük gyermekeinknél.

Van erre is útmutatásunk,
ott van megírva hithű Ábrahámunk.
Bizonnyal Jó Urunk nem késői gyermekünk,
de gondolatba venni hasznos lehet nekünk.

Tudod-e Őt úgy szeretni,
hogy ezt soha ne előzze senki?
Mikor a szerelem lángja izzítja szívedet
ne feledd akkor sem, első Ő! Istened!
 

Vagy mikor bármi más, világnak kedve
behálózza szemed, tested kötözgetve.
Látod-e akkor Urad szelíd szemeit
melynek bús tekintete hozzád közelít?

Teljes elménkből Őt szeretni
gondolatait is Benne cselekedni.
Körülötte forogjon minden időben,
minden útainkban, ránézve erősen.

Akkor is mikor jő bú és gyötrelem,
betegség, ínség, Benne van győzelem.
Olyan jó róla gondolkodni,
teljes erőből hozzá folyamodni.

Minden erőből szeretni Őt,
gyengeségemben Ő ad erőt.
És ad hozzá mennyei támaszt,
hogy az út futása meg nem fáraszt.

Erősen megállva Néki engedni
kísértőnek ésszel ellene menni.
Megfutamítva ellenség táborát,
hisz körülvesz nap mint nap megannyi Góliát.

Nem könnyű feladat, s lehetetlen lenne
ha engem is Szelleme körül nem venne.
Hogy ne tudja ruhámat semmi beszennyezni,
ezt ugyan ember meg nem tudja tenni.

De nem kényszer és nem dicséretem,
ha Benne élhetek, s cselekedhetem.
Megalázva magam borulok Elébe
hálát adva neki minden időbe.
 

Szomorú gyertyafény

Reflektorok közepette ég egy gyertya lángja,
Világító fényözönben őt senki nem látja.
Hiába ad a lángjába minden energiát,
Pislákoló kis fényére nem figyel a világ.

Ha végre sötét is van, éghet, bár mi haszna?
Világ szeme csukva, álmait alussza.
A gyertya csak ég magának, ez a dolga,
Addig míg lesz belőle egy kicsinyke tócsa.

Egy lapos bánatos faggyúfolt, mert hogy életében
Nem verődött vissza fénye senkinek szemében.
Nem látta a fényét senki, szomorúan égett,
Elnyomták a mesterséges éjszakai fények.


Tiéd vagyok

Most leülök csendben, szívem elcsitul mindentől.
Nem feszül az íjam, nyugszok kegyelmedből.
Elfáradtam viaskodni, erőm nem elég,
Mindent megpróbáltam, de nagyobb az ellenség.

Terád bízok Uram minden tennivalót,
Tőled várok eztán minden útravalót.
Nem szaladok eléd, mögötted maradok,
Legyen meg Megváltóm a Te akaratod.

Te légy ki elküldesz vagy megállítasz,
Te légy, ki mindig világítasz.
Gondolatot, cselekvést is Szellemed diktáljon,
Akaratom, érzelmem kezedbe ajánlom.
 

Vágyódás

Uram az vagy nékem, mi testnek a lélek.
Mint légben az oxigén, mi nélkül nincs élet.
Mint a tavaszt hozó napnak sugára,
mi rügyet fakaszt az alvó ágra.

Mint száraz repedt földben a szunnyadó magvak,
várt langyos zápor mi életet fakaszthat.
Mint a szomjazónak, ki már haló félben
oázisra lel a sivatagban délben.

Az vagy nekem mint szárny a sasnak,
mint a dallam a zenei hangnak.
Mint szivárványnak a csodás színek,
mint hajótöröttnek egy mentő sziget.

Mint egy nagy lakoma a koldus éhezőnek,
mint nem várt boldogság a mindig szenvedőnek.
Mint a halálra ítéltnek a kegyelmi írás,
mint újszülött által felhangzó sírás.

Mint meleg napsugár a nyárnak,
mint szükséges bimbaja a nyíló virágnak.
Mint a fény a nappalnak, délnek,
s a sötétség kelléke a fekete éjnek.

Mint a megnyílt látás a vak szemeknek,
mint muzsikaszó a nem halló füleknek.
Mint a beszéd jötte a néma ajkaknak,
mint a buzgó forrás az apadó pataknak.

Te vagy Uram szívem dobbanása,
Életnek megtartó Mennyei Királya.
Te vagy Uram minden és mindenem,
köszönet és hála tenéked Istenem!!

Mint a sötétben felgyúló távoli fények,
úgy vonzza a bensőm csodálatos lényed.
Járja a lábam e nem járt utat,
szemem titkot és rejtelmet kutat.
 

Rácsodálkozom a megható békére,
mennyi gyógyírt hordoz Megváltóm Igéje.
Minden körülményre, minden életútra eligazít,
irányt mutat Istennek ujja.

Beszélő kincs éltető Bibliám, köszönet és hála,
ez oly tükör, miben magát az ember belülről is látja.
Megmutat minden rejtett titkolt vétket,
a halálnak tőréből menedéket.

Éles látást ad az Ige szemüvege
ha annak eljő szükséges ideje.
A Szent Lámpás a mennyből világít
mutatva az ösvényt az úr Jézus trónjáig.

Hajóm kormányozza az Élet-tengeren,
nyugodt napsütésben és viharos éjjelen.
Dacol az árral, széllel és zátonnyal,
dörgő villámokat hoz, de frissítő záporral.

Ring ez a hajó, de motorja: Kegyelem.
Fürkészem az égi jelzést, orcádat keresem.
Követem a mennyei bójákat míg ki nem kötök,
Mindenható Atyám házába hazaköltözök.


Zúgolódás nélkül

Zúgolódás nélkül tanít Uram járni,
hiányt nem figyelve a jót, szépet meglátni.
Mint a pusztában vándorló Mózesnek népe,
mi sem vagyunk mások, vegyük végre észre!

Nem tetszik a mókuskerék, a monoton élet?
adj hálát hogy élsz, és hogy Benne éled.
Több pénz kell, és kisebb számlák, nagyobb és szebb házak?
Adj hálát, hogy hajlékod van, s nem csillagszállók várnak.

Bosszankodik a vásárló: milyen drágaság van!
Adj hálát, hogy van hol költsed, és pénz a tárcádban.
Zúgolódsz, - de mit tudsz tenni? – „az ár az égig ér fel!”
Adj hálát, hogy nem éhezel, mint sok etióp néger!

Ha betegség megkörnyékez, már temeted magad,
adj hálát, és vésd eszedbe, nálad betegebb is akad.
Terhes már a házimunka, s a gyerekkel a baj is megnő!
Adj hálát, hogy anya lehetsz, mert sok a síró meddő.

Adj hálát ha népes család zsivaja vesz körül,
Sok magányos néha még egy mondatnak is örül!
Sok a tennivaló, nem tudsz megpihenni?
Adj hálát, hogy kezed mozog, fel tudod emelni.

Vagy épp túl ráérsz,unottan ásítasz?
Adj hálát,az időt becsüld és Istenre fordítsad!
Morogsz: más külsőt szeretnél,csinosabbat,szebbet?
Adj hálát, hogy nincs torz, fogyatékos tested!

A szomszéd kertje mindig zöldebb",arra vágyik szíved?
Adj hálát mert szomszédja vagy te is valakinek!
Az Úr tudja a szükségedet,elégedjél meg vele,
adj hálát a Megváltónak,s minden tiéd Ő Benne!
Örülj annak amid van már s ne azt kergesd amid nincs,
a mennyei hozományt gyűjtsd,mit sem ér a földi kincs!

Vigyázz, hogy a világ előtt mire nyitod szájad,
könnyen bohócává válhatsz e cirkuszi világnak!
Zúg és morog folyton. Elég ha ő teszi,
Te adj hálát mindenért mert füleit hegyezi!

Adj hálát, hogy ép a tested, adj hálát az életért!
Ne zúgolódj és csendben viseld amit az Úr néked mér.
Hordjad örömmel terhedet, bár nem mind az, ha gondolod,
hálásan vedd, amit kaptál, s béke legyen otthonod.