Virágból terül útjára szőnyeg,
Dús pálmaágak Eléje dőlnek.
Örömben úszik, tombol a nép.
Hozsannát kiált egyre, szüntelen,
S Ő szamárháton szomorún megyen...

Hidegen hagyja hódolat, lárma.
Isteni fejét porig alázva
Halad ujjongó néptömeg között.
Reá halálos bánat költözött ...
Hozsánna zúg fel újra és megint,
S az Úr jós-szeme távolba tekint -

Virágzuhatag ma Reája hull,
Holnap egyetlen fűszál sem borul
Már lába elé.
Megsápad, hervad holnapra minden,
Gyűlölet forrong sok ezer szívben,
Az öröm-mámor gonoszságba fúl:
“Feszítsd meg!” - hallatszik a hozsánnán túl!

Gyötrelmek útja e diadalút.
egyenesen a Golgotára fut,
Hol megácsolt keresztfa integet.
De égbe csak ez az egy út vezet!