Lengyel József

 

 

KRISZTUS MENNYBEMENETELE      

                                          

Vedd el jutalmadat

Krisztus, Ki magadat

megüresítéd vala!

 Harcodnak vége lett,

minden egek felett

az Úr felmagasztala.

 

E példán minden szent

jutalmat vár ott fent,

Bár itt nem él boldogul,

Mert, hogy felemeled,

mennybe meneteled

adtad erre zálogul.

 

Jobbján szent Atyádnak

Tégedet imádnak

a mennyország polgári;

Látják dicsőséged,

mely körülvesz téged,

e föld minden határi.

 

Mi is leborulunk,

kérvén: Tégy ott rólunk

szent Atyád előtt vallást!

Félelminket vedd el,

esedezéseddel

nyerj nékünk vigasztalást!

 

Hiszünk, Uram, benned,

Bár el kelle menned

S nem látunk testi szemmel.

Ó, viselj a mennyből

gondot híveidről,

hű Pásztor, kegyelmeddel.

 

Légy ott, hol nevedbe‘

gyülekezik egybe

két vagy három híved;

Ha hozzád óhajtunk,

essék meg mirajtunk

könyörülő szíved.

 

Midőn végezetre

eljössz ítéletre

az égnek felhőiben,

Ülvén méltósággal

szemben a világgal

dicsőséged székiben:

 

Szólj nekünk ily módon,

kik állunk jobbodon,

mint nyájadnak juhai:

‘Kész hajlékim  rátok

várnak, ó, bírjátok,

jó Atyám áldottai.