Lengyel József
KRISZTUS MENNYBEMENETELE
Vedd el jutalmadat
Krisztus, Ki magadat
megüresítéd vala!
Harcodnak vége lett,
minden egek felett
az Úr felmagasztala.
E példán minden szent
jutalmat vár ott fent,
Bár itt nem él boldogul,
Mert, hogy felemeled,
mennybe meneteled
adtad erre zálogul.
Jobbján szent Atyádnak
Tégedet imádnak
a mennyország polgári;
Látják dicsőséged,
mely körülvesz téged,
e föld minden határi.
Mi is leborulunk,
kérvén: Tégy ott rólunk
szent Atyád előtt vallást!
Félelminket vedd el,
esedezéseddel
nyerj nékünk vigasztalást!
Hiszünk, Uram, benned,
Bár el kelle menned
S nem látunk testi szemmel.
Ó, viselj a mennyből
gondot híveidről,
hű Pásztor, kegyelmeddel.
Légy ott, hol nevedbe‘
gyülekezik egybe
két vagy három híved;
Ha hozzád óhajtunk,
essék meg mirajtunk
könyörülő szíved.
Midőn végezetre
eljössz ítéletre
az égnek felhőiben,
Ülvén méltósággal
szemben a világgal
dicsőséged székiben:
Szólj nekünk ily módon,
kik állunk jobbodon,
mint nyájadnak juhai:
‘Kész hajlékim rátok
várnak, ó, bírjátok,
jó Atyám áldottai.