Mike Károly

 

Frissítve: 2007. szeptember 3.  Édesapám és édesanyám

 

ELMÉLKEDÉS 

 

Néztetek-e néha az ég fele fel,

Láttatok-e szállni fellegeket el?

- Úgy szállnak az évek, úgy száll az idő,

Elröppen az élet s vissza soh’se jő.

 

Elröppen a felhő, elviszi a szél,

Űzi, hajtja, tépi, akárhova tér.

Űz és hajt a sorsod s bárki fia légy,

Meggyötör az élet, akárhova mégy.

 

Láttatok-e néha nagy fellegeket,

Láttatok-e könnyen, kisírt szemeket?

- Gondterhes az élet, szenvedés a lét,

Szenvedésben leljük az öröm jelét.

 

Csúf, kormos a felhő, s mégis szép a hó;

Fájdalmas az élet, s élni mégis jó.

Kisírja a felhő fehér könnyeit,

Kisírja az ember drága gyöngyeit.

 

Láttátok-e néha, mily örömben ég

Villámok után a szivárványos ég?

- Az élet öröme szivárvány csupán,

Fényjáték a súlyos küzdelem után,

 

Lehullnak a felhők, bármilyen nagyok,

S hulló cseppjeikben szivárvány ragyog.

- Könnyeinkben élnek az örömeink,

Szenvedéseinkben a gyönyöreink.

 

Lehullnak a cseppek... s új élet terem.

Virág nyílik minden száraz földteren.

Szétporlik e létünk, sírunkba jutunk,

De a síron át is felvezet utunk!

                                  

 

Édesapám és édesanyám

 

Valaki sohase marad el tőlem,

Valakit én el nem hagyhatok,

Valaki annyit adott már nékem,

Amit én vissza nem adhatok.

 

Valakik kísérnek, akár az árnyék,

– Szerető szívvel, nem ridegen –

Testben, ha tőlük messzire járnék,

Nem vagyok nékik én idegen.

 

Szülői háztól bár messzire tértem,

Végtelen jól hat az énreám:

Tudom, hogy harcol imában értem

Édesapám és édesanyám.