Nemes Erzsébet
LUTHER
A terem tömve, feszült csend van.
A viharvert wormsi falak
Lélekdermesztő komolyságban
Zord vádaktól visszhangoznak.
Istenkáromlás! Eretnekség!
Szörnyű szók csattogva szállnak…
A tömeg izgatott, lázban ég:
Ennyi bűn csak halált várhat.
Luther áll és keményen hallgat.
Lélekharcát már megvívta.
Vallani ő csak egyet vallhat,
Kár minden szó, minden vita.
Jöjjön börtön, és jöjjön halál.
Száz veszély és ezer örvény:
Ott fenn az ormon, ahol ő áll
Más a rend és más a törvény!
Nem ember írta, hanem Isten,
Abból elvenni nem lehet.
És nem tehet hozzá senki sem,
Ez az amit ő hirdetett.
S körülte tovább dúl a szóharc,
Záporoz a szitkok nyila.
Gyűlölködve nézi száz meg száz arc
S kiáltja, hogy „vonja vissza!”
Tovább hallgatni nem lehetett,
S szólt Luther hős-szerényen:
„Itt állok… másként nem tehetek!
Isten engem úgy segéljen!”