Nemes Erzsébet

 

 

LUTHER

 

A terem tömve, feszült csend van.

A viharvert wormsi falak

Lélekdermesztő komolyságban

Zord vádaktól visszhangoznak.

 

Istenkáromlás! Eretnekség!

Szörnyű szók csattogva szállnak…

A tömeg izgatott, lázban ég:

Ennyi bűn csak halált várhat.

 

Luther áll és keményen hallgat.

Lélekharcát már megvívta.

Vallani ő csak egyet vallhat,

Kár minden szó, minden vita.

 

Jöjjön börtön, és jöjjön halál.

Száz veszély és ezer örvény:

Ott fenn az ormon, ahol ő áll

Más a rend és más a törvény!

 

Nem ember írta, hanem Isten,

Abból elvenni nem lehet.

És nem tehet hozzá senki sem,

Ez az amit ő hirdetett.

 

S körülte tovább dúl a szóharc,

Záporoz a szitkok nyila.

Gyűlölködve nézi száz meg száz arc

S kiáltja, hogy „vonja vissza!”

 

Tovább hallgatni nem lehetett,

S szólt Luther hős-szerényen:

„Itt állok… másként nem tehetek!

Isten engem úgy segéljen!”