Papp Ákos

 

 

A NÉGYFÉLE TALAJ  

 

Magot szórnak áldott kezek,

Némely mag az útra pereg.

A madarak mind felszedik,

Tiszta búza kárba veszik.

 

Némely hullik kősziklára,

Kicsírázik nemsokára.

Jaj, de nézd csak, mi lesz vele:

Hamar kiég, nincs gyökere!

 

Ismét másik gyom közé hull,

Ez is kikél de elpusztul.

Hogy is élne, hogy nőne meg?

Elfojtják a vad tövisek.

 

Jó földbe is pereg a mag,

Kicsirázik, meg is marad.

Hamar megnő, csupa kalász,

Bőséges lesz az aratás.

 

Én Istenem! Kérlek, tegyed:

Útfél, szikla, gyom ne legyek.

Hanem legyek dús televény,

Sok gyümölcsöt teremjek én!