Páskulyné Kovács Erzsébet

 

 

 

 

 

ADD MEG URAM

Szeretni mindig, szeretni szépen,
szeretni tisztán, nagyon, egészen.
Szeretni vágyón, rajongva téged,
Hogy gazdag legyen ez a kis élet.
Ez az én vágyam, ez én álmom,
add meg, Uram, hogy valóra váljon!!!

 

 

Akinek hittél

 

Az utad fordulóponthoz érkezett.

Akinek hittél, az vezet tovább!

Lesznek még zökkenők, próbák az úton,

De nem változtathatsz többé már irányt!

 

Isten ránk hajló kegyelme elkísér…

A szíved add Néki egészen át!

Ne csak ez a víz legyen bizonyságod,

Az életed Szentlelke töltse ki!

 

Tán nagyobb lesz a kísértés, mint eddig,

Ne félj, csak higgy! És imádkozva élj!

Sose nézz másra, csak a Megváltódra,

Minden próbádban veled megy, elkísér!

 

Szívedbe ne üssön sebet a világ!

Akinek hittél, áldón átkarol!

Felséges érzés tudni, hogy veled van,

S az életed őszén, ha majd alkonyul,

 

Hited gyümölcseit hozzad magaddal és mondd:

Uram, mind itt vannak velem!

Akiket rám bíztál, nem veszítettem el!

S jó tudnom, Uram, nem az én érdemem!

 

 

A LEGSZEBB AJÁNDÉK

A Nap járja a maga útját
meghatározva
hangtalan, csendben.
És lőn este
és lőn reggel.
A parancs szerint
kiszabott rendbe.
Az évek mennek,
menetelnek.
A télre tavasz,
a nyárra ősz jön el.
Kicsiny gyermek
születik és felnő.
Megvénülve,
ősz hajjal megy el.
Az élet-fájáról leszakad.
De jaj! Ha gyümölcsöt nem termett!
Isten tervében nem ez volt.
Méltatlanul foglalt itt helyet.
Mert Istennél
mindennek célja van:
Olyan kiváltság
embernek lenni!
Értelmes szóval,
Őróla bizonyságot tenni.
Kell! Ez a dolgom itt!
Milyen sok
és milyen kevés!
de legszebb, amit az élet adhat:
Dícsérni hatalmát,
hirdetni Szent nevét.

 

 

 A szeretet legyek

Uram! A végtelenség nagy királya vagy,
Eget , földet tartó hatalom:
Úgy szeretném, úgy könyörgök hozzád,
kérlek, ha szabad mondani: akarom !
Akarom , hogy végre tisztítsd meg a szívem,
Adj kezembe új, fehér lapot ,
Hadd írhassak rája abból a sok szépből,
Amit a lelkem Tetőled kapott .
A békesség, a hűség, a szelídség
Áldáshozó útjára lépjek,
Vigyem mindenhová magammal az Írást ,
Rajta a Tőled kapott pecsétet .
A szeretet , a szeretet legyek Uram ,
Nagy betűvel írva, hogy lássák ,
Mert én is érzem, óh, nagyon érzem
a szeretet fájó hiányát .
Nekem mindig-mindig szűken mérték ,
Én sem adtam másoknak sokat .
Mert sután sikerült minden akarásom:
De , Te látod égő vágyamat .
Kívánom , hogy bennem új élet fakadjon,
Szépüljön meg minden , s jobb legyen,
Nehogy pengő érchez, zengő cimbalomhoz
legyen hasonló életem .
Tudom Uram. Tudom , hogy akarod,
Ez tesz pontot minden egyébre .
Ki mennyire és hogyan tud szeretni:
Minden törvénynek a törvénye .
Ne legyen kezdés , csak folytatás bennem,
S ami másnak látszik , az sem más :
Kimeríthetetlen, megmozdíthatatlan ,
Benned gyökerező akarás .
-A szeretet , a szeretet legyek Uram,
Alázatos, szelíd szeretet.
Amiből békesség és öröm fakadjon ,
S áldatik általa szent neved .

 

 

AZ ÚJ ÉVBEN!

(A Jézusban, a Krisztusban, 2.Kor.5:17)

Nekem új szív kell Istenem!
Új szívet adjál énnekem.
Mert a régit bemocskoltam:
mennyi mindent elrontottam!
Így nem mehetek már tovább,
nem léphetek az új évbe át.
Hagyjon el, mint tegnapi nap
a bűn, mert beteg vagyok amiatt.
beteg az én szívem, lelkem,
fájva, sírva, megterhelten
roskadok a Lábad elé,
tán a föld is remek belé.
A múlt titkát mind otthagyva
indulok az új holnapba:
A Krisztusba, a Krisztusba.
-Ezt kívánva, ezt kívánva
jött a lelkem rögös úton
és nem tudom milyen módon
lehetséges ez a csoda?
- A Krisztusba, a Krisztusba?
- Elvégezted bennem Uram.
Mától kezdve más az utam.
Újjá lett minden énbennem
és újjá lett körülöttem.
Fények gyúltak, másképp látok,
kívül, belül más világot
világít meg a te fényed
fölgyújtja szívem a Lényed.
- Elmúlt minden, ami régi,
s ezt még az öröm tetézi,
amit eddig nem ismertem:
Csak Tebenned ismerhetem.
Egy új élet, egy új világ
vigyen ezeken az éveken át.
- Szabad vagyok, szabad lettem,
új értelemmel érhetem
az Igének titát végül
ezen a titkon át keresztül
új utakra lépni lábam
az új évben, az új mában.
Az égi fény sugarában:
- A Jézusban, a Krisztusban.

 

 

CSÖNDES HÍVŐ MÓDRA

Csöndes hívő módra
szeretnék én járni,
hogy az életemben
meg lehessen látni:
Krisztus az én Uram
Őnéki szolgálok,
e világtól semmit,
már semmit sem várok.

Alázatos szívvel
szeretnék én járni,
hogyha megbántanak
vissza sosem bántani.
Csöndes megnyugvással
ítéletet várni:
Attól aki szívbe,
lélekbe tud látni.

 

 

DE AMÍG VAGYUNK

Békesség bolyong
utcák szegletén
tárt kapura vár, beengedik-e?
Elég volna már
sok mihaszna zaj,
fegyverropogás: Csend kell már ide!

Árad a könnyünk,
ezer örömünk
kifáradva hull: Törtszárnyú madár.
Volt itt sok tavasz,
az ősz is eljött:
Azt hitte a fán gyümölcsöt talál.

Tékozolt élet
emberi végzet!
Pedig nem így volt a sorsunk megírva.
Születtünk, halunk.
De amíg vagyunk:
Virág nyíljon a lábnyomunkba!

 

 

 EGY TANÍTVÁNY A KERESZT ALATT
Ezt a véres fát én neveltem.
Ezt a vas-szöget én szegeltem
Jézusom!
Az én dárdám állt meg szívedben.

S Te a rettentő keresztútnál,
Vérző kezeddel visszahúztál
Jézusom!
Bár liliomom mind lehullt már.

Szegényen és lerongyolódva
Jöttem Hozzád én, hűtlen szolga,
Jézusom
S Te békét csókolsz homlokomra.

Behunyt szemmel is nézel engem.
...Neked királyi trónust vertem, Jézusom!
Szegény fészerben rossz szívemben.

Farizeus hadd üsse orcám,
Követ és sárt dobáljon hozzám -
Jézusom!
Csak Te mosolyogj... mosolyogj rám.

Minden Te vagy! Öröm és élet!
Kereszthordozó vidám néped
Jézusom!
Sorban a hegyre Te vezérled.
Egy csillag homlokodra égett,
S nem látok hírt, fényt, dicsőséget,
Örök hü Jézusom,
Csak Téged... Téged... Téged...

 

 

 

GYŐZELEM

Akkor nyerem meg
a legnagyobb csatát,
ha győzött énem
a porba hullt.
Jézus lábához
boldogan esek,
mert akkor lesz
bennem az Ő az Úr!
- Csak akkor, ha
el tudom mondani:
Ahogy akartad,
itt vagyok!
A régi életem
messze a múltba hullt:
Uram! Egészen
a Tiéd vagyok!

 

 

KRISZTUS

Nem tudok beszélni, nem akarok másról,
Csak a szívemből jön nagy-nagy boldogságról,
Életemnek drága Krisztusáról.
Ti se beszéljetek soha-soha másról!!!
Ne mondjátok azt, hogy nehéz itt az élet,
Ne mondjátok, hogy jaj megfáradt a lélek,
Hadd zengjen a zsoltár, hadd zengjen az ének.
Töltse be a földet az isteni Lélek.
Legyen a mi szívünk békességgel vele.
Szálljon a világon Krisztus üzenete:
Nem lehet az ember boldog csak Ő vele!!!
Nekünk adta Őt az Isten szeretetre.

 

 

MEGSZÜLETETT A MESIÁS

Nem tömjénnel, mirhával, kinccsel:
A megváltott ember örömével
dicsérlek Téged Krisztusom!
Szívem kitárom, itt vagyok!
Adni én semmit nem tudok
csak a hitem, a vágyam Tiéd:
de azt is kaptam valamiért:
Azért, mert úgy szerettél engemet.
Nem kell már búsan, félve menni
a bizonytalan vég felé,
tudok már hinni, lelkesedni
egy új Élet, új örömén!
Így járom utam, így jöttem el
e karácsonyt köszönteni,
így jöttem el éneklő szívvel
a hitemről vallomást tenni.
Világgá kiáltani, hogy
megszületett a Messiás!
Elhozta Isten szeretetét,
gondold meg ember, mily csodás!
- Békességet hozott a szívnek,
olyat, amit nem adhat más:
Fölségeset, embert formálót:
Égi ígéret himnuszát!
- Ezt a békét hordom szívemben,
ezt az ígért öröm-csodát:
Mióta megszületett bennem:
Megszületett a Messiás!!!

 

 

MI NEM TUDUNK A PORBA ÍRNI
Úgy, ahogy voltál, úgy, ahogy voltam,
úgy indultunk el az Úr felé.
Kővé vált bűnök nehéz terhe alatt
roskadtunk le a kereszt elé.

S aki meghalt értünk annyi szenvedés közt,
nem vádolt és nem kárhoztatott.
Nem mondta, hogy így nem tud szeretni:
elfogadott, ahogy vagy, s vagyok.

Nem gerjedt haragra, hogy ilyen nyomorult
az, akiért az életét adta.
- Tudta jól, hogy földből van az ember,
S földi útja bűnnel van kirakva.

S mi megmintázzuk magunknak egymást,
nemes anyagból van a kép:
s jaj, ha nem hasonlítunk rá,
mit a képzelet felidéz!

Mi nem vagyunk szelíd Krisztusok,
mi nem tudunk a porba írni.
Mi nem tudunk a bűnös felett
fájó szívvel könnyeket sírni.

Mi nem tudunk megbocsátani,
mibennünk nincsen kegyelem.
Mi nem tudjuk szeretni, aki bánt:
- még a jó testvért is nehezen.

Hányszor próbálta meg az idő
bennünk az érzés hitelét,
hogy ha az egyik vétkezik,
a másik szeretni tud-e még?!

S hányszor estünk el próbában,
nyelvünkkel vétkezve oktalanul,
feledve az Isten irgalmát,
mi ítélkeztünk irgalmatlanul!

Hányszor ismertük fel magunkban
újra és újra azt a régit,
aki nem jutott el sohasem
a megbocsátás szeretetéig!

 

 

 

 

MINDEN IDŐK FÉNYE
(Jézus)

Csillag jelentette jöttét:
Mert tiszta volt Ő is, mint a fény.
Mí tündökölt ezen a földön
ki gondolt rá, hogy
fénye amíg ember él
Bevilágítja ezt a földet,
s kiváltképpen való utat mutat.
Akik keresik, kívánják,
elméjökben világot gyújtogat.
- Ki gondolta a gyermekről akkor,
hogy Ő, aki megrontatik
és meghalt bűneinkért.
S míg századok hulltak a múltba,
tűntek el korok, emberek,
Ő marad: Minden Idők fénye:
marad a legszebb üzenet:
Marad az örök, nagy szeretet.

 

 

MINDEN MÁS SEMMI

Óh jöjj el hozzám
drága kegyelem,
ne menj el tőlem
maradj velem!
Áldott állapot,
megígért csoda,
hadd legyek
a Lelked temploma!
A tántoríthatatlan
hit legyen enyém,
s mint a legkisebb
beszélhessek én,
hogy nincs király,
nincs szolga Előtted
csak megtérő szív,
alázatos lélek.
Csak hit van,
amely Téged befogad:
Minden más
semmi ég alatt!

 

PÉTER
Én vagyok Péter. Rám ismersz, Uram?
A tűzlelkű, a mindig lobbanó,
akit felgyújtott tekinteted fénye,
és felgyújtott a ki nem mondott szó
Az ígéretek embere voltam.
Szerettem a hangos, nagy szavakat,
s most a tagadás éjszakáján
csöndben, tanulom a könnyes utakat.
Jöjj közelebb hozzám Mesterem,
hadd mondjam el a szívem bánatát!
Nem tudok elmenekülni tőle,
mindig hallom a kakasnak szavát.
Mindig látom a lobogó lángot,
a szertefoszló, égő nyelveket,
mindig hallom a szolgáló hangját
és ahogy megtagadtalak Tégedet.
- Olyan hideg lett ez az éjszaka,
olyan távoliak a csillagok,
olyan keserű ez az árva magány,
Mester! Én olyan egyedül vagyok!

Máskor beszélt körülöttem minden,
a levegő Teveled volt tele.
Általad lélegzett a mindenség,
Benned virradt a világ reggele.
- Elveszett a lelkem békessége,
a csend helyett most félelem riaszt.
Jöjj közelebb hozzám Mesterem,
Te ismered a tanítványodat!
Te tudtál mindent, s szóltál jó előre,
hogy a szívem ma éjjel megtagad.
Én elfeledtem, elfeledtem mindent,
s most egyedül tanulom a könnyes utakat.
- Mintha börtön zárna sötéten magába,
szívem cellájában zokog a magány;
egyedül maradtam Mester, egyedül,
- megtagadtalak ezen az éjszakán!
Csak egyszer kérdezd meg, hogy szeretlek-e még,
Csak egyetlen egyszer a tagadás után!
Csak egyszer hadd mondjam: szeretlek Mester!
S elveszett békém visszatér talán.
- Mester! Hadd mondjam el szívemből, zokogva:
- sokat tanultam ezen az éjszakán!

 

 

 

TŰNŐ PILLANATOK

Tudod, az élet elmúlik,
mit írhatnék Neked?
Osztogasd szét szíved javát:
Kincsed, szereteted.
Tudod, az élet oly rövid,
de minden perc tanít.
Tűnő pillanatok útján
Isten szeretni hív.
Tűnő pillanatok útján,
mint a hajszálerek:
behálózza életünket
az égi szeretet.

 

 

VIGYÁZZ A SZÍVEDRE

Vigyázz a lelked csöndjére,
ne törjön bele zaj,
ha körülötted dúl is
félelmetes vihar.
Maradjon kívül mindig
helyet ne adj neki:
A te lelkedben Jézus jár,
a félelmetes Nagy Király
és Ő a csöndet szereti.

Vigyázz a szíved tükrére,
jaj, ne törjön össze!
Ez az egy szíved van csak:
Csak ez van örökre!
Ha összetörik ez a szép tükör,
benne Isten arca
már nem tündököl.

1988.