Pecznyik Pál
Frissítve: 2008 október 27. Vannak-e hűséges imádkozók
2007. október 19. Hívogatás
Hívogatás
Ne csak olykor-olykor
Lépj be a templomba,
Keresd Isten házát
Gyermekségedtől fogva!
Halhatatlan lelked
Ne koplaltasd éhen!
Öröme, ha élhet
Mennyei kenyéren.
Lásd meg életedben
Isten szent szándékát,
S fogadd el az üdvöt,
Szíve ajándékát!
ISTEN HARSONÁSA
Mint gyermek indult el a kis bányász házból,
Aztán elbúcsúzott jó tanítójától,
Majd egy napon feltűnt, mint Ágoston-barát,
Kolostori cella képezte otthonát.
Sanyargatta testét, böjtölt és vezekelt,
Alig vett magához valami eledelt.
Bünnel terhelt szívét egy vágy töltötte el:
Üdvösség honába hogyan juthatna fel.
Kolostortársai látták térdepelni,
Mert az üdvösséget ki kell érdemelni! –
Ezt vallotta akkor minden ő kortársa.
Suhogott is sokszor önsújtó korbácsa
Mely ott függött mindig kis cellája falán,
Ha testi vágyai rátörtek néha tán.
S egy napon csodásan ragyogott fel benne
Isten Igéjének tiszta, szent értelme.
Isten mindenkinek adott ammesztiát.
Mindenkiért halni engedte szent Fiát!
Kegyelem, hit által, minden elitéltnek!
Gyógyír volt ez Luther megsebbzett szívének.
S e naptól túlnőtte cellája négy falát,
Levetette végleg a szürke szőrcsuhát.
Repesett a szíve és lángolt a lelke.
Börtön volt már neki a kolostor csendje.
Szívée szorítva kapcsos Bibliáját,
Vitte azt, mint Isten Igéje fáklyáját.
Szentlélek járta át, hevítette lelkét,
S eloszlatta minden eddigi félelmét.
Bár sokszor szembe szállt vele a fél világ.
Ő akkor sem hátrált, nem adta fel tanát.
Írása eljutott országhatáron át.
Távoli népek is figyelték már szavát.
Krisztus volt alapja harcának, hitének,
Csatlakoztak hozzá gazdagok, szegények.
Bár ellenségei nem nézték tétlenül,
Luther mégis helytállt mindenütt emberül.
Így lett a szerzetes Isten harsonása,
Beszél ma helyette sok szép tanítása:
Csak hit által lehet igazzá az ember,
Csak Krisztussal nyerhet csatát a bűn ellen!
Bár a fáklya vivőt már rég Kripta zárja,
De mit bátran emelt, ma is ég a fáklya,
S lobogva hirdeti szerte e tiszta fény:
Hit által van üdvünk, a Krisztus érdemén.
KRISZTUS BÉKESSÉGE
Kolossé 3,15
Krisztus békessége
uralkodjék bennünk,
minden újabb napra
békességgel keljünk,
békességet vigyünk
amerre csak járunk!
Békére szomjazik
békétlen világunk.
KRISZTUS LEVELE
VAGYUNK!
Reumások,
szívbetegek,
csetlő-botló
erőtlenek,
Nagyothallók,
rövidlátók,
már-már a sír
szélén járók!
Megfakult
élet-levelek,
út végéhez
ért öregek.
Sok évtized
súlya rajtunk,
terhe alatt
meg-meghajlunk.
Rég elsuhant
ifjúságunk.
Csend, békesség
a mi vágyunk.
Körülöttünk
zsong az élet,
mintha sosem
érne véget.
Sokszor árva
magányunkban
térdre hullva
imáinkban
Téged keres
Jézus, szavunk;
véreddel írt
levél vagyunk.
Az életünk
lett leveled:
Rajta a Te
drága neved!
LELKI CSÖNDRE VÁGYOM
Én Istenem, lelki csöndre vágyom,
Templomod az, ahol megtalálom.
Lelki fülem ott Rád hangolódik,
s bennem a sok bűn-görcs feloldódik.
Körülöttem zajlik a bűn-tenger:
Csöndes sziget, Uram, te légy bennem,
Ahol fáradt lelkem felüdülhet,
s újabb harcra áldást, erőt nyerhet.
Megfáradtak nálad felüdülnek,
erőtlenek új erőre lelnek.
Bűnüldözött lelkek menedéke
Nálad van az örök csönd, a béke.
SZAVAK ÉS TETTEK
Hol sok a beszéd,
ott sok a salak.
Hangsúlyosabban beszél
a tett, mint a szavak.
A samarítánus
keveset beszélt,
Időt, pénzt áldozott
a vérző emberért.
Szó mérgezett nyila
üt halálos sebet,
mit áldozatokkal
gyógyítni nem lehet!
A lélek két szárnya:
jó szó, nemes tett -
Istenhez emeli
hanyatló életed.
Vannak-e
hűséges imádkozók
Vannak-e még itt a földön,
hűséges imádkozók?
Az imádság szent oltárán
népeikért imádkozók?
Mert döbbentő gyorsasággal
nő, földön a bűn-tömeg,
vajon nő-e ilyen gyorsan,
az imádkozó sereg!
Elnyeléssel fenyeget már,
a bűnök mély tengere,
ezért megmentésre szorul,
a Föld minden embere!
Jeremiás prófétában
szenvedt, egész Izrael.
Bűne miatt: úgy sírt, mintha
ő követte volna el!
Mi, készek vagyunk-e sírni,
népünk bűnei felett?
Térdre hullva imádságban
ostromolni az eget?!
Hűséges imádkozókat
keres ma is, jó Atyánk,
hogy szívünk is átérezze,
a mi elrebeg a szánk.
Álljon példaként előttünk
Jeremiás, Dániel,
mert hűséges imádságra,
Isten csodával felel!
2000.01.06.