Siklós József

 

Frissítés: Frissítés: 2010. szeptember 27. Mint én titeket 

 

A börtönőr meglepődik

 

Filippi dohos börtönében

Sok rab volt már kezem ügyében.

Láttam foglyot, ki szökni készül,

Átkozódik, míg belekékül,

Agyában forr új, bűnös terve,

Meg földön hever összeverve,

Vagy konokul zárul be szája,

Így zuhan tompa ájulásba…

 

De ma este két foglyot hoztak,

Véresre vertek, megbotoztak…

Pál, Silás… lábuk kalodába’

Merő seb mindkettőnek háta –

S titkos örömforrásra leltek:

Istent dicsérve énekelnek!

 

Aggeus

 

Díszes házban

Dőzsöltök, pöffeszkedtek!

Isten háza

Meg romokban heverhet?

Korai még

Szolgálnotok az Úrnak?

Ítéletem

Kemény szelei fújnak!

Hajlékotok

Kényelmes, egyre szépül…

Ama napon

Szolgál-e menedékül?

 

 

A kánaáni asszony

 

Dávid Fia!

Nem tartozom népedhez,

De beteg a lányom!

Gonosz lélek gyötri, tépi

Fülledt napokon, lázas éjszakákon.

Tudom, nem segít rajta senki.

Hiszek Tebenned!

Pogány vagyok, jogcímem semmi.

A kegyelemnek annyi morzsáját juttasd,

Mint az ebeknek!

 

Mélyre lenyúl a kegyelem,

S magasba emel!

-Asszony, nagy a te hited!

Jézus így felel.

 

Meggyógyul a beteg lány

Nyomban, egészen.

-Ahol hittel várnak rám,

Ott az én népem!

 

 

A KÁNAI MENNYEGZŐ  

 

Lakodalom készül Kána városában,

Sütnek, főznek, forgolódnak mind a házban.

Hivatalos Jézus is a lakomára,

Elkíséri tizenkét hű tanítványa.

 

Sok a vendég, s lám a bornak hamar vége!

Vizet hozat Jézus hat nagy kőedénybe.

Csuda folytán a víz rögtön borrá válik,

Sokkal több is, sokkal jobb is, mint a másik.

 

Hatalmáról így tett Jézus bizonyságot,

Hittek benne, látva ezt, a tanítványok.

Higgyed te is: nincs az Úrnál lehetetlen,

Bizalommal fordulj hozzá szükségedben!

 

 

A LEGJOBB BARÁT      

 

Jézus a gyermekek

leghívebb barátja,

ölbe veszi őket,

szereti, megáldja.

 

Követem Őt én is

hallgatok szavára,

befogad majd végül

fényes mennyországba!

 

 

A LEGNAGYOBB 

 

Úton ismét… A mester elől halad.

Mögötte a tizenkettő elmarad.

 

Vitatkoznak: Bizonyíték ki se fogy…

Dönteni kell: ki köztük a legnagyobb!

 

- Én gyógyítottam a legtöbb beteget!

- Az én imám nyitja tágra az eget!

 

- Prédikálok, s megtérnek a bűnösök!

- Hatalommal űzöm ki az ördögöt!

 

Sok nyomós érv itt keményen összecsap,

S a Mester egy kis gyermeket ölbekap,

 

Felemeli a magasba, s mosolyog:

- Láthatjátok már, ki itt a legnagyobb!

 

 

A legnagyobb szeretet

 

Szeretnek szüleim,

Fáradoznak értem,

És megadnak mindent,

Még ha nem is kérem.

 

Szeret iskolában

Jó tanító néni,

Szépre-jóra tanít,

S mindenki megérti.

 

De legjobban mégis

Az Úr Jézus szeret,

Ki véres keresztfán

Helyettem szenvedett!

 

 

A SZERECSEN KINCSTÁRNOK MEGTÉRÉSE  

 

Főember az úton, kocsi rázza,

A kezében nyitva Bibliája,

Ámde nem értheti,

Nincs, aki azt neki

Magyarázza.

 

Küld az Isten Lelke magyarázót:

A kincstárnok látja, Fülöp áll ott! -

Az írás úgy tanít,

Az, kiről szó van itt:

Te Megváltód!

 

Amikor az úton vízhez érnek,

A szerecsen így szól: ,,Keresztelj meg!’’

- Szállj reám, Szentlélek,

Tarts meg, amíg élek,

Keresztyénnek!

 

 

Asszonyok a sírnál

 

És hozzák a balzsamot,

És hozzák a gyolcsot,

És könnyeiket hozzák,

És hozzák gyengeségük:

-          Ki hengeríti el nekünk a követ?

 

És elgördült a kő,

És üres már a sír,

És köszönti őket a Feltámadott

Szembejövet…             

 

 

Ballada a tékozló fiúról

 

Kövér legelők,

Kalászos rónák,

Gazdag ország,

Ragyog a nap.

 

Bölcs béke árad

Szerte a tájon,

Hegyen, lapályon,

S ragyog a nap.

 

Gazdag országban

Békésen áll a

Jó gazda háza,

S ragyog a nap.

 

Áll a jó gazda

Másodszülötte

Apja elébe:

- Elmegyek én!

 

Érzek szívemben

Vágyat és lázat…

Apám, a házad

Elhagyom én!

 

Új útra vágyó

Lábam hadd fusson,

Add ki a jussom,

Elmegyek én! –

 

Megkapja jussát.

Fut a világba,

Furcsa a vágya

És idegen.

 

Fut, hogy virágot

Egyre szakasszon:

Várja sok asszony,

Rossz idegen.

 

Szédíti a mámor,

Csalja a kocsma –

Jajgat kifosztva,

Bús idegen

 

Vergődik éhen,

Gyötri a szégyen

Álmatlan éjen –

Boldogtalan.

  

Oda a kincse,

Barátja nincsen,

Aki segítsen –

Boldogtalan!

 

Aszály van, ínség.

Ahova csak lép,

Étele moslék –

Boldogtalan!

 

Szívének kínja

Reátör orvul,

Könnye kicsordul

És felzokog.

 

S álmodja apja

Boldog tanyáját,

Fehér kis házát –

És felzokog.

 

- Én apám, méltó

Nem vagyok immár,

Aki most itt áll:

Bomlott fiad.

 

Hadd legyek nálad

Bűnbánó, vétkes

Utolsó béres,

S nem, mint fiad.

 

- Legyen ma ünnep!

Szép, várva-várt nap!

Karomba zárlak

Édes fiam!

Hazajön bátyja,

Irigyen látja:

Lobog a fáklya –

Ünnepi fény.

 

Házba ne lépne!

- Úgy megy elébe

Apja, hogy kérje:

Hulljon a fény!

 

Gőgös szívében

Legyen hát végre,

Szeretet, béke; -

Örökre fény!

 

Gazdag országban

Békésen áll a

Jó gazda háza,

S ragyog a fény!

 

 

 

BETÁNIAI LÁNY         

 

Van a ház körül munka rengeteg,

kivált most, midőn vendég érkezett.

Galambot vágni, sütni-főzni kell,

- de nem mozdul, csak feszülten figyel.

(oly kényelmes, oly lusta volt talán? )

Mária, a betániai lány.

 

Nővére bár duzzog, haragos,

- más távlat nyíllik őelőtte most!

A Vendég szava oly titkos, csodás,

mennyei otthonba ajtónyitás...

Mintha nem is a földön volna tán

Mária, a betániai lány.

 

Fog még dolgozni éppen eleget,

s a mulandóság mindent betemet.

De amire most szánja perceit:

egy szükséges, mely el nem vétetik!

És jobbat ennél többé nem kíván

Mária, a betániai lány.

 

 

BIBLIA          

 

Nem mágikus betűket tároló varázskönyv,

bemagolt kegyes mondatok halmaza,

de teljes és gazdag, mint maga az Élet.

Átizzítja újra meg újra

Aki ihlette: a Lélek.

 

Feszültségek pólusai közt

izzik az élet árama:

Százszor ismert - mégis meglepő;

gyönge papírlap - isteni erő;

régtől kifejtett - és mégis titok,

ha egy-egy mondatára  rányitok,

mennyei béke - villámló döbbenet;

emberek tollán át - Isten szava.

 

Leleplezi milyen

s megmutatja mivé válhat az ember.

Benne Isten megmutatkozik,

lehajlik értünk s magához emel fel.

 

Keményen szól:

sziklazúzó pöröly.

Halk és szelíd szó:

felüdülni jöjj!

 

Megértem: mi miért

történt velem,

és távlatot, célt kap

a történelem.

 

Bibliám nem betűhalmaz,

hanem maga az Élet.

Törékenyen, mégis győzelmesen

gyilkolhatóan s megölhetetlenül

az Ige - testé lett.

 

Emlékeztet naponta: ne feledjem,

az Ige testté akar lenni - bennem.

 

 

BOLDOG TUDÁS        

 

Tudom, Jézus szeret engem,

éjjel-nappal vigyáz rám,

szeme bajban is fölöttem,

Mint esőben szivárvány.

 

Nem félek hát, boldog vagyok,

Jézust én is szeretem,

templomban és iskolában,

s itthon is Ő van velem.

 

 

CSENDES PERCEK     

 

Az első szó reggel Tiéd legyen,

mielőtt bárki szólna.

Előkerül az öreg Biblia,

mennyei világodnak rádiója.

 

Kanyarodnak fekete sorok

s felragyog bennük fénylő üzenet.

Uram, hozzám szólsz s szívem közepébe

mint röntgensugár, hatol be szemed.

 

Hogy általában mindent tud az Isten:

gyermek-hittankönyvbe benne van.

Térdem remeg, beleborzong a lelkem:

,,Ennyire mindent? Ilyen pontosan?’’

 

Elvesztem hát! Ez elviselhetetlen,

vesébe látó isteni tekintet . . .

„ De minden bűntől - hirdeti a Könyv -

Jézus vére megtisztított minket!“

 

És térdre hullva imádkozhatom,

bűnvallás, kérés mint felszínre törhet,

és hála, hála mindig, mindenért!

- Megnyittatik a zörgetőnek . . .

 

Pár perc pereg le mozdulatlanul.

Csodálván mondom, micsoda az ember!

Bejárja örökkévalóság tájait,

találkozik a Végtelennel:

 

bűnös szíve - a Kegyelemmel . . .

 

 

Dániel

 

Most tilos Perzsiában

Istentől bármit kérni:

Az imádatot Dárius

Csak magának igényli.

 

Ki megszegi a törvényt,

És Istenét imádja:

Vad oroszlánok,

Iszonyú verme várja!

 

Dániel – úgy, mint eddig -,

Hisz nincsen semmi titka,

Térden dicséri Istenét,

Ablaka tárva-nyitva.

 

Besúgó, áruló had

Rohan, hogy feljelentse,

S hull Dániel a pecsétes,

Zárt oroszlánverembe.

 

Isten bezárta mégis

Az oroszlánok száját,

Épen szabadította ki

Hűséges prófétáját.

 

Áldott – nem hitvallástól! –

Ki bűntől visszaretten!

-A vádaskodók lettek mind

Prédává a veremben.

 

 

DÁVID ÉS GÓLIÁT 

 

Páncélba bújt a pogány Góliát,

Úgy szidalmazta Isten táborát.

„Hol van a sok hős, bátor ember,

Megvívni vélem senki sem mer?!“

 

Hallja ezt Dávid, Isai fia,

Szívében érzi: helyt kell állnia.

„Dárda és kard van a kezedben.

Én pedig bízom Istenemben!“

 

Jó parityából éles kő repül.

Góliát attól rögtön elterül.

Újjong a tábor: „Ez az Úr volt!

Dáviddal Isten maga harcolt!“

 

 

ELVESZETT A KIS BÁRÁNY

 

Elveszett a kis bárány,

vad oroszlán tépte,

Dávid pásztorgyerek volt,

bátran elment érte.

 

Amíg küzdött, neki is

kiserkent a vére,

selymes szőrű juhának

életét megvédte.

 

Jézus juha vagyok én;

rám támadt a Sátán,

jó Pásztorom értem jött,

veszedelmem láttán.

 

Le is győzte a Gonoszt

véres keresztfáján,

így tett nekem szabaddá,

örök élet vár rám!

           

 

Erő

 

Tanúim lesztek.

Ehhez erő kell!

Felruház Lelkem

Fentről – erővel!

 

 

Fényt havaz

 

Hajnalodik. Az ég veres…

Föltámadott!… A sír üres!

 

Összesúgnak a fellegek,

Őt köszöntik a kis rügyek.

 

Fű szúrja át a holt avart,

A csupasz, téli fa kihajt.

 

A madár lelkes dalba kezd.

Föltámadott! A sír üres…

 

Áttört a sötét éjjelen,

Fényre lépett győzelmesen.

 

Elesettek, ne sírjatok!

Keljetek fel! Föltámadott!

 

Él, él! Legyőzte a halált!

Sokan látták Őt! Erre járt…

 

Testén pirosak a sebek,

Nem ölheti már senki meg!

 

Szemében izzó tűz ragyog…

Ne féljetek! Föltámadott!

 

Szólít. Szelíden lép elénk.

Hitet és erőt önt belénk.

 

Szívünkre szirmot, fényt havaz…

Ő a virágos, szép tavasz…    

 

 

Gadarában

        

Innen mindenki csak menekül,

Félelmes sziklák, barlangok közül.

Egy ember üvölt, őrjöng, tombol itt,

Ha megkötik, szaggatja láncait.

Pőrén bolyong a sírboltok között,

Belé seregnyi ördög költözött.

Innen a környék népe menekül…

Valaki itt száll partra egyedül:

Az őrjöngő fetreng lába előtt.

- Eredj ki, tisztátalan lélek,

Hagyd el őt!

Az szól, Kinek nagyobb hatalma van!

(Egy disznónyáj a tengerbe rohan.)

Emberséget – ruhát felöltve már,

Egy gyógyult ember ül lábainál.

De városszerte keserű a vád:

-Jövevény, távozz, hagyd el Gadarát!

Hadd tomboljanak nálunk démonok!

Míg itt vagy: disznónk veszélyben forog!¼

        

És a megújult ember útra kelt.

Vallotta: Benne helyreállt a Rend!

Tíz városon át hallatszott szava…

(De hogy veled mi lesz, Gadara!?)

 

 

Gazdag vendégség

 

Tágas mezőn ezernyi nép,

Tarkállik tőlük mind a rét,

Hallgatják: Jézus mit tanít?

Feltárja mennynek titkait.

 

Megéhezik a nagy sereg.

Így szól egy kedves kis gyerek:

Van nálam két hal, öt cipó –

Jézus kezében lesz az jó!

 

Hálásan veszi Jézus át,

És áldja érte az Atyát.

Ötezer szájnak lesz elég,

-Tizenkét kosár maradék.

 

Szívesen adj, irigy ne légy,

Tenéked is így lesz elég!

Másokkal is jót tehetsz,

-Valóban boldog így lehetsz!

 

 

Hajnali találkozás

 

Júdás a harminc ezüstöt

Tarsolyába rakta rég,

Éjben futó lábak nyomát

Elnyeli a messzeség.

 

 

Közben módfelett kíváncsi

Egy-két kotnyeles leány…

Kukurikú! Hajnalodik

Már a főpap udvarán.

 

Két szempár most összevillan,

Az egyikből könny pereg,

A másikból örök hűség

Sugarai fénylenek.

 

 

HEGYRŐL HAZAFELÉ 

 

Szelíd leszek, ha megaláznak.

Nem gyötörnek emésztő vágyak,

 

nem diadalt, - békét kívánok

s a mennyek országára várok.

 

Naponta célom: Azt keresem,

mi igaz s elveszíthetetlen.

 

Valódi gazdagságra vágyva

építem házam kősziklára.

 

Lelkemben szent szavak égnek,

hazamegyek hát - sónak, fénynek,

 

s ha árad felém szitok, átok:

őszintén mindent megbocsátok.

 

Nem törekszem fénylő babérra.

Szolgálni rejtve: lelkem célja.

 

Homlokomon nincs gond-barázda.

ráhagyatkozom hű Atyámra.

 

Őre madárnak, liliomnak,

kezében jó helyen van a holnap.

 

Szívemben béke, számon zsoltár,

a keskeny utat vállalom már.

 

Más hintón vágtat?  Gyalog baktatok,

és mint még soha, oly boldog vagyok!

 

Ima

 

Segíts, drága Jézus,

Hogy követőd legyek,

Mit Te kívánsz tőlem,

Olyat mondjak, tegyek.

 

Áldd meg testvéremet,

Édesapát-anyát,

Hű követőd legyen

Mind az egész család!

 

Ima (2)

 

Jaj, szót fogadni, Istenem,

Bizony nem könnyen megy nekem.

Ha anya szól: - Feküdj le már!

Szám felesel, sírásra áll.

 

A lecke olykor elmarad,

Sok játék szanaszét szalad.

Jézus, segíts, hadd szerezzek

Szüleimnek sok örömet!

 

Jairus leánya

        

Jairus sír, beteg a lánya,

Jézust, jaj, de nagyon várja!

„Fekszik, szegénykém, az ágyon,

Jézus, gyógyítsd meg a lányom!”

        

Jézus a küszöbön átlép,

„Késő már!” – jajgat a háznép.

Meghalt, jaj, szíve se dobban,

Mért is nem siettél jobban?

        

Jézus szól nagy szeretettel:

- Lányka, néked mondom, kelj fel!

        

És a szóban hatalom van!

Fel is ül a lányka nyomban!

 

 

 

Jézus követése

        

Jézus azért született,

Hogy kövessük Őt,

Szívességre, jótettre

Kerítsünk időt.

        

Soha senkit nem bántott,

Nem lustálkodott,

Soha csúnyán nem beszélt,

Kárt nem okozott.

        

Amit Jézus sose tett,

Ne tegyük mi se!

Áldott élet útjain

Haladjunk Vele!

 

 

 

Jézus példát adott

        

Jézus példát adott,

Hittel imádkozott.

Tudásban, erőben

Szépen gyarapodott.

        

Kedves, jó gyermek volt,

Mindenki szerette,

Az ég is mosolygón

Megnyílott felette!

 

 

Jó hírt, örömmel!

 

Halld meg a jó hírt,

Fogadd örömmel:

Nincs már a sírban,

Feltámadott!

 

Mondd el a jó hírt,

Más is örüljön,

Általa éled

Mind, ki halott!

 

Éled a holt szív,

Remény is újul,

Zsendül a mélyről

Búzakalász…

 

Zeng földön – égen

Húsvéti ének!

Jézus az élet,

A feltámadás!

 

 

Kik örültek Jézusnak?

        

Örült a kis Jézusnak

Édesanyja, Mária,

Örültek a pásztorok,

Mihelyt rátaláltak.

        

Örültek a betegek,

Kiket meggyógyított,

Örült a nagy sokaság,

Mert táplált, tanított.

        

Örültek a bűnösök,

Mert ő megbocsátott,

Örülj te is, érted is

Mennyből földre szállott!

 

 

KÖSZÖNÖM     

 

Köszönöm, jó Istenem,

mindennapi kenyerem,

puha, fehér ágyamat,

édes-csendes álmomat.

 

Köszönöm az iskolát,

ismeretet és tudást,

köszönöm a pihenést,

a sok vidám nevetést.

 

Jó anyámat köszönöm,

minden csókja nagy öröm!

Áldd meg édesapám két

erős, szorgalmas kezét!

 

Köszönöm kis testvérem,

hadd élhessünk békében!

Köszönöm a kis család

kedves, meleg otthonát.

 

Köszönöm, hogy tudhatom:

Jó Atyám szeret nagyon,

S utunk végén, Istenem,

otthonunk lesz mennybe’ fenn!

 

 

KÖVESD JÉZUST!

 

Ha te Jézust követed,

Akkor leszel boldog;

Akármerre visz utad,

Vele jó lesz dolgod.

Esik eső, fú a szél,

Vihar tombol, mitse félj:

Ő visel rád gondot!

 

 

MEGVALLOM NEKED     

 

Megvallom Neked, Jézusom,

bizony van sok hibám:

kezem-lábam engedetlen,

és csúnyát mond a szám.

 

Próbál ezen segíteni

jótanács, nevelés;

szeretnék javulni; de hát

saját erőm kevés.

 

Te adsz, Jézus, bocsánatot,

és Te adsz új szívet,

s Veled sikerül kezdeni

új, boldog életet!

 

 

MENNYBE MENTÉL    

 

Úr Jézus, aki mennybe fölmentél,

Ott nékünk helyet készítettél.

Örök otthon vár mireánk,

Azért dicsér most imánk.

 

Úr Jézus, áraszd ki erődet:

Szólhasson bizonyságot néped.

Megtalálva a helyét,

Néked szánja életét!

 

Úr Jézus, hisszük: eljössz ismét,

S hódol majd a világmindenség.

Leborulunk előtted,

Úgy dicsérjük szent Neved.

 Úr Jézus, így áldunk, így várunk.

 

 

Ment egy ember

 

Ment egy ember Jerikóba, rabló jött elő.

Leütötte, kifosztotta mindenéből őt.

Mozdulni se bír, úton fekszik, sír…

Segíti-e bárki majd a véres szenvedőt?

 

Arra megy egy szívtelen pap, rá se hederít,

Társa is jön, a betegen, jaj, az se segít.

Úgy éget a seb, és közel az est!

„Ha így hagynak éjszakára, elpusztulok itt.”

 

 

Egy idegen vándor végre nyújtja a kezét,

Borral mossa, és olajjal enyhíti sebét.

Karjára veszi, szépen vezeti,

Szamáron egy fogadóba viszi betegét.

 

Hogyha látod: körülötted bárki bajba’ van,

Sose mondd: - Nem érdekel,

Csak folytatom utam!

Jézus szava ez: tégy jót, ha tehetsz!

Másokon segítve élhetsz te is boldogan!

 

 

Mikor a földön járt

        

Mikor Jézus földön járt,

Sokakat gyógyított,

Mindenkit csak szépre

És jóra tanított.

        

Megtanított arra,

Hogy egymást szeressük,

Egész életünkben

Őt híven kövessük.

        

 

Ma is itt él köztünk,

– Bár nem látjuk szemmel –

És pásztorol minket

Örök szeretettel.

 

 

Mikor Jézus megnőtt

        

Mikor Jézus megnőtt,

Oly szépen tanított!

Isten országáról

Tárt fel ezer titkot.

        

Mikor Jézus megnőtt,

Táplált éhezőket,

Gyógyított betegeket,

Hozzá érkezőket.

        

Mikor Jézus megnőtt,

Életre is keltett

Egy fiút, s egy kisleányt,

Ki már holtra dermedt.

        

Kereszten halt értünk,

Szeretet Királya,

Hogy miénk lehessen

A mennyek országa.

 

 

Milyen volt a kis Jézus?

        

Jól fejlődő gyermek volt

Lélekben és testben,

Mindenkinek segített,

A legszívesebben.

        

Szófogadó gyermek volt,

Panasz nem volt rája,

Igaz, tisztelettudó

Szóra nyílt a szája.

        

Isten házát szerette,

Otthonos volt benne,

Bárcsak minden kisgyermek

Mindig ilyen lenne.

 

Mint én titeket


Mi a mértéke a szeretetnek?
Ahogy a másik hozzánk viszonyul?
Hangulatunk ahogy változik:
egyszer kiderül, másszor beborul?

Merre sodor viharzó szenvedély?
Mit diktál pillanatnyi érdekünk?
Csábítón kaccsintott ránk valaki?
Goromba volt a nagyfőnök velünk?

Úgy szeressünk, ahogy általában
szeretni szokták egymást emberek?
- Jézus Krisztus mértéket így szab:
Szeressetek - mint én titeket!

Kezdeményező, el nem fáradó,
soha el nem fogy, áldozatra kész
ez a szeretet. Nagy erőforrás.
"Mint én titeket" - ennyi az egész.

 

MIT TUDUNK JÉZUSRÓL?   

 

Amit Jézus tanít,

legszebb a világon,

ha szavát hallhatom,

szívemet kitárom.

 

Ahogyan Jézus élt,

az a legszebb élet,

követem példáját,

ameddig csak élek.

 

S midőn Jézus meghalt

a kereszten értem

mennyország kapuját

nyitotta ki nékem!

 

Panaszdal helyett

 

Ahova éppen állított Isten,

Hű tanú ott lehetsz, vagy soha sehol.

Nincs galambszárnyad. Illanó vágyad

El ne repítsen; a "volna": pokol.

Itt és most éled kiszabott életed

Só, világosság, csak itt lehetsz.

Kíntól se rettent, helytállt a kereszten

Érted a Bárány, -így mentett meg.

Szorít a "helyzet"? Vállald a kereszted.

Nem azt ígérte győztes Urad,

Hogy messzeröpít, de: őriz, segít,

Naponta szabja meg keskeny utad.

Panaszdal helyett vállald a helyed

És erőt kérve hű tanú légy,

Dalold a földön, s mennyben örökkön

A megváltottak új énekét!

 

 

PÁL   

(1Korintus 1,1-2; 2 Korintus 11,23-32)

 

... S ha százszor ostoroznak

és százszor megköveznek,

tömlöc mélyébe dobnak,

zúgó tengerbe vetnek,

ha reámrontó latrok

mindenem elrabolják,

testemen korbács csattog,

asztalomon csak morzsák,

ha szomjan eped ajkam

s kemény fagyban didergek,

ha rongy a ruha rajtam,

s árulók arculvernek,

ha váram tönkre rontják

s mardosó bánat epeszt,

ha botrány és bolondság

is mindenütt a kereszt:

 

nem küldettem, hogy egyébért fussak,

nem végeztem, hogy egyébről tudjak,

mint akiről ajkam egyedül szól:

Mint megfeszített Jézus Krisztusomról!

 

 

Péter

 

Hálód szakadozott a halaktól –

Szeretsz-e engem?

Megvallottál Isten Fiának –

Szeretsz-e engem?

Láttál a hegyen fényben ragyogni –

Szeretsz-e engem?

Háromszor gyáván megtagadtál –

Szeretsz-e engem?

 

Uram, Te mindent tudsz.

Tudod, mégis szeretlek Téged!

S fülébe cseng: Legeltesd juhaim!

Feje fölött pünkösdi lángok égnek…

 

 

Péter elhívatása

 

Tóparton áll egy halász,

Mossa épp a hálót.

Felemeli a szemét;

Látja, Jézus áll ott.

        

Körülötte sokaság,

Várnak az Igére…

Jézus hozzá közelít,

Hogy hajóját kérje.

        

Tó tükrén a tiszta szó

Hatalommal árad!

Bocsánatot nyer a bűn,

Frissül, aki fárad.

 

Nagy örömöt, új erőt

Nyernek hazatérve.

Péterhez meg szól az Úr:

Evezz be a mélyre!

        

Lám, a háló bemerül,

S bár maga sem várta:

Hajóján annyi hal,

Hogy roskad a bárka.

        

Társaival partra ér,

- Erre ő nem méltó!

„Hagyj magamra, Jézusom,

Dehogy vagyok én jó!”

 

- Kövess! – szól hozzá az Úr.

Jöjj bátran utánam;

Embereket gyűjtesz majd

Isten országába!

 

 

Pusztában

(Máté 4: 1-11.)

        

Kenyérré válna a kavics:

Az volna a csoda?

        

Repülnék szárnyak nélkül is:

Az volna a csoda?

        

Ördögnek adnám lelkemet,

Hogy a világ ura legyek:

Az volna a csoda?

        

Némán, szelíd-ártatlanul

Bűnösökért vérem kihull:

Az lesz majd a csoda!

 

 

Római százados

 

Láttam elesni harcosokat

Véres csatatéren,

Bátran a hazáért.

Láttam haldoklót betegágyon,

Vállalva keményen,

Mit a sors rámért.

Hallottam nyögni, átkozódni

Keresztrevert latort,

Ki, míg csak élt, rabolt.

Száz halált láttam,

De sosem felejtem

E z t az arcot

Ezen a kereszten:

Ez – Isten Fia volt!

 

 

SAMÁRIAI ASSZONY  

 

Mindent megmondott, amit cselekedtem!

A kútnál tőlem kért vizet;

élő vízzel Ő kínált meg engem.

 

Nem kérdem többé: Melyik a szent hely,

ahol az ember Istenét imádja;

Tudom a titkot: Rátaláltam a Messiásra!

 

Mindig új kalandra űzött-hajtott

izgága vérem. Most pedig futok,

hogy új titkomat mindenütt elbeszéljem!

 

Nincs már szívemnek szégyellt homálya,

gyötrő kérdőjele. - Siessetek!

Itt jár, ti is találkozhattok Vele!

 

 

Szegény özvegy a persely mellett

 

 

A persely mellé pirulva surran,

Ne vegyék észre, mint hull kincsek közé

Kis fillérkéje.

A perselybontók fitymálva mondják:

Hitvány szemét!

Jézus szólt: E szegény özvegy

A legtöbbet adta, mert mindenét!

 

A fölöslegből adunk kevélyen.

Egyet, ezerből -s mekkora érdem!

Kenyér fölöslegéből néhány morzsát,

Virág fölöslegéből néhány szirmot,

Utak fölöslegéből, néhány lépést,

Szavak feleslegéből, néhány jó szót,

Imák fölöslegéből néhány forrót,

Időnk feleslegéből, néhány forrót,

Időnk fölöslegéből néhány percet,

Erőn fölöslegéből néhány tettet,

-Élet Urának, nagy kevélyen,

Ki értünk adta magát -egészen!

 

Szép beszéd

 

Jézus, Te is voltál Gyermek

de csúnyán sose beszéltél.

Illetlen szót sose mondtál,

felnőttel nem feleseltél.

 

Durva, goromba nem voltál,

és nem káromkodtál soha.

Bocsásd meg csúf szavaimat,

beszédemnek Te légy Ura.

 

Tanulok

 

Tanulok az iskolában

írni meg olvasni,

kicsi és nagy számokat

szépen összeadni.

 

Tanulok a szülőktől

szót fogadni szépen,

rendet rakni, testvéreimmel

élni békességben.

 

Tanulok már Jézustól

hittel imádkozni,

Istennek és embereknek

örömöt okozni.

 

Új szív

 

Megvallom néked, Jézusom,

Bizony, van sok hibám:

Kezem-lábam engedetlen,

És csúnyát mond a szám.

 

Próbál ezen segíteni

Jó tanács, nevelés,

Szeretnék javulni, de hát

Saját erőm kevés!

  

Te adsz, Jézus, bocsánatot,

És Te adsz új szívet,

S Veled sikerül kezdeni

Új, boldog életet!

 

 

Viharban

 

Ébredj, Urunk, itt a végveszély,

Vad vihar zúg, sötét az éj!

Bár minden izmunk megfeszül,

Hajónk az árban elmerül!

 

Köröttünk, bennünk száz vihar,

Mi lelket, sorsot felkavar,

De szól Igéd – és béke, csend,

Ott kívül és a szívbe’ bent.

 

Ha Sátán támad ellenünk,

Erősítsd, Jézus, kis hitünk,

Szavad bősz vihart csendesít,

Csak erős karod ment, segít.

 

Néped minden veszélyen át

Már hittel bízza rád magát.

Sorsát mért is féltené?

Veled tart biztos rév felé!

 

Zákeus

        

Zákeus fővámszedő,

Gyűlöli a város őt.

Ki mellette elhalad,

Mindenkit kifoszt, becsap.

        

Jézus egyszer arra jár,

Zákeus meg hátul áll.

Fára mászik, úgy figyel,

Néki Jézust látni kell!

 

Jézus feltekint reá.

„Siess, gyorsan szállj alá,

Vendéged leszek ma én!”

- Néz haraggal sok szegény¼

        

Szól a gyógyító Ige,

Újul Zákeus szíve.

„Mindent visszatérítek,

Tolvaj többé nem leszek!”

        

Zákeus most úgy örül!

Sok szegényen könyörül.

Itt már minden rendbe’ van,

S mennyben néki helye van.