A PACSIRTA ÉS A MADARÁSZ     

                                          

Együgyű madár, mért itt repdesel?

Madarász les rád, siess innen el!

Nem látod veszted, a háló feszül, -

Ha közelebb jössz, majd reád terül.

 

A tágas mező miért nem elég

Vidám játékra? Itt villog feléd

Egy tükördarab. Csalóka fénye

Hálóba csábít, madárka, félsz-e?

 

Ha kedveled a fényt, káprázatot,

Röppenj, s közelből élvezd a napot.

Ég felé szállj, ezt súgja az ösztön.

Itt reád vár a halálod: börtön.

 

A madarász hív, füttyel hízeleg,

El is kábulhat a madársereg.

S ha hálójában csapkod egy madár:

Beszűkült annak már a láthatár.

 

Nézd, hogy csábítgat, kínál csalétket,

Mintha adna, úgy rabol meg téged.

Kérlek, madárka, menj hát innen el,

Mert még a háló zsákmánya leszel.

 

Kitépték tollad, elveszett szárnyad?

Vagy megvakultál, kábult kis állat?

Bajt elkerülni még most rajtad áll:

Szemed, szárnyad ép, hát magasba szállj!

 

Röpködve szól csak dalod, ne feledd.

Elnémulsz lenn, e föld nem Édened.

Keringj csak fenn, s még feljebb hajtsd magad,

Hol nincs madarász, s életed - szabad!

 

HASONLAT

 

Az ördög mása ez a madarász,

Megejt a füttye, hálója, vigyázz!

Jelkép a tükre is, kincsnek ne véld

A bűn örömét, ha csillog feléd!

 

Hívő rajza itt együgyű madár,

Ki a csábokra majdnem odaszáll.

A hallottakra fordíts figyelmet:

Üdv és boldogság várja a lelked.

Gonosz hálója annak végzete,

Ki abba önként, maga megy bele.

     Jobn Bunyan  ford.: Somogyi Barnabás